Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - Szepesi Attila: Hideg csillagok; Vándordal (versek)
Szepesi Attila Hideg csillagok Mind elmentek a betlehemezők, a hajdani kóficok, a virágvasárnapi pásztorok meg az éhenkórász mesterlegények, mégis ugyanúgy fénylik a Sárok-hegy fölött a Szaturnusz, a Hattyú, a Göncöl, csak éppen nincs a pipás suszter, aki néven nevezze őket. Beregszász, kormos kisváros - itt nőttem fel és most nincs kivel szót váltanom, sehol a sekrestyés, a sárkányeregető síheder, a pucér lányok a Rákfogón, sehol Bumbák, a félszemű, gyilkos-hírű öreg cigány, akinek félszemében örvénylett fekete mélység. Sehol az oláh medvetáncoltató, aki lejött tavasszal fütyörészve a hegyről, koszlott subájának pálinkabűze volt meg hóvirág-illata. Sehol a kancsal kondás, aki csontkürtjébe fújva köszöntötte a hajnalt, sem a késdobálóban a bicebóca cimbalmos meg a részeges harangozó, aki a templomtoronyból tüzeket látott és masírozó hadakat. Elment az alvilágban járt girhes bolond is: krajcárt koldult a piacon s a pokol tüzes [bugyrairól mesélt. Eltűnt a pajeszos zsidó, aki fóliákat rejtegetett ringy-rongy köpönyege alatt, a Vérke-parton virágzó ágakból sátrat eszkábált és kicifrázta ezüstpapír-csillagokkal [tavasz ünnepén. Szél futkos a girbegurba sikátoron és loncsos eb szimatolja a lábnyomokat, felvonít aztán a teliholdra, hol citeraszónál hajdan Cicelle táncolt, mert nem találja, akit [keresett. 27
