Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Szabó Máté: Az állampolgári jogvédelem új típusú intézménye a 21. században: az ombudsman
mozgalom radikálisai, a baloldali radikálisok és terroristák a demokrácia válságát jelentették a politikai elitek számára, amelyek az erőszakszervezeteket erőteljesen felhasználták tüntetéseikkel, felvonulásaikkal szemben. Magyarországon ennek az időszaknak egy nemrég megjelent köteten13 túl eddig alig voltak ismeretesek a dokumentumai, legfeljebb a kultúrán keresztüli áthallásokból, pl. az Eper és vér című, a kádári Magyarországon is vetített amerikai filmből, illetve más nyugatnémet, olasz és francia filmekből, avagy Norman Mailer Az éjszakai hadai című, magyarul 1988-ban megjelent könyvéből14 ismerhetjük meg azt, hogyan lépett fel a nyugati demokráciákban is masszív rendőri erőszak a diákmozgalmakkal és ellenkulturális mozgalmakkal szemben. Ezt az időszakot a tiltakozók társadalmi kirekesztése, radikalizmusuk következtében velük és szimpatizánsaikkal kapcsolatosan folytatott titkosszolgálati megfigyelés és rendőri erőszak, valamint más típusú (egyetem, munkahely, család) kirekesztés jellemezte. Azonban már ebben az időszakban is jelen voltak a konzultatív, a hatóságok és a tiltakozók közötti megegyezést kereső formák. Mailer regénye például nagyon részletes áttekintést ad az egyik nagy, 1967-es washingtoni béketüntetés előkészületeiről és utóhatásairól, és világossá válik belőle, hogy egy sor előzetes egyeztetés révén a tiltakozók elfogadják a hatóságok által nekik a Pentagon mellett kijelölt útvonalat, és megegyezés születik már előre arról is, hogy a csekély szabályszegést elkövető tüntetőket, ha lemondanak az esküdtszéki eljárásról, csak rövid elzárással sújtják. Herbert Marcuse kifejezésével a „represszív tolerancia" liberális elve érvényesül, a polgári demokrácia felhasználja az állami büntetőhatalmat, de tolerálja a kisebb szabályszegéseket, az erőszakmentes állampolgári engedetlenséget. Az előzetes egyeztetések ellenére Mailer regényéből és a kortárs társadalomtudományi szak- irodalomból is kiderül, hogy micsoda kulturális és szemléleti szakadék választja el ebben az időszakban az elitet és az ellenelitet egymástól, amely a rendőrök és a tüntetők között a rendőrök részéről a brutális, aggresszív magatartásban nyilvánul meg az USA-ban és másutt. Gumibotos rohamok, könnygáz, vízágyú, azaz a differenciálatlan tömeg egésze ellen irányuló eszközök használata a jellemző, és előfordul az éles lőfegyver használata is, emlékezzünk a Nyugat-Berlinben az iráni sah elleni tüntetésen feltételezhetően vétlenül lelőtt Benno Ohnesorg diák esetére, amely az erőszak eszkalálódásához vezetett Nyugat-Németországban. Ezeknek a konfrontativ periódusoknak mintegy további fejlődése volt a baloldali terrorizmus a hetvenes években, amely a visszaszoruló tüntetések után a célzott és taktikailag szervezett erőszakalkalmazást jelentette a Rendszer intézményeivel és képviselőivel szemben (pl. Hans Martin Schleyer meggyilkolása). A hatvanas évek mozgalmainak zöme azonban sikeres volt abban a vonatkozásban, hogy a szub- és ellenkultúrák a domináns divatot, szórakoztató és a mindennapi, illetve együttélési kultúrát nagymértékben átalakították a nyugati demokráciákban15. Az élményszerzésre orientált társadalom, a szexuális tabuk lerombolása, a hierarchikus szervezetek demokratizálása és a fiatalok öltöz13 Mark Kurlansky: 1968. Egy év, amely megrengette a világot. HVG Könyvek, Budapest, 2006. 14 Norman Mailer: Az éjszaka hadai. Európa, Budapest, 1988. 15 Bíró Dávid: Ellenkultúra Amerikában. Gondolat, Budapest, 1987. 205
