Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 7-8. szám - Rigó Géza: A bizalom eróziója és újjáépítésének szükségessége a 21. században

Az önkormányzatokban és a hivatalokban hatékonyság szempontjából jelentős előrelépések történtek a rendszerváltás óta, azonban sok tennivaló van még az ügyfélcentrikusság érvényesítése, a segítőkészség erősítése és a korrupció felszámolása területén. A közbeszerzések és a pályázatok lebonyolítása során sok korrupciós botrány került nyilvánosságra az elmúlt években, főként az utóbbi hónapokban. Az egészségügy és az oktatás szintén nagyon komoly problémákkal küzd napjainkban. Az egyik legsúlyosabb probléma ezen a területen az, hogy a munka értéke, tehát a munkavállaló teljesítménye és a munkáért kifizetett bér nincs arányban a társadalmi igazságossággal, a munka hasznosságával és a társadalom értékítéletével. Az orvosok, az egészségügyi dolgozók erősen alulfizetettek, holott a társadalmi hasznosság szempontjából az egyik legfontosabb munkát végzik. Az egészségügyben többek között ezért alakult ki a hálapénz intézménye, számos negatív vonásával együtt, vagy mennek külföldre dolgozni az orvosok. A pedagógusok tekintélye, szakmai presztízse csökkent, és nem is a legjobb képességű fiatalokra bízzuk a jövő nemzedékeinek oktatását, szocializálását. Holott a jövőnk szempontjából ez az egyik legfontosabb hivatás.52 Magasabb bér esetén válogatni lehetne a tehetséges, jó képességű fiatalok között, és magasabb teljesítményt lehetne elvárni cserébe. Mindezekkel párhuzamosan veszteséges, alacsony hatékonysággal működő, szintén közfeladatot ellátó állami vállalatoknál több milliós havi fizetéssel, nagy prémiumokkal és egyéb luxusjuttatásokkal honorálják mások munkáját. A kapitalista társadalmakban a jövedelmeket a teljesítmény és a társadalmi igazságosság alapján osztják el, ha nem így történik, az aláássa a társadalmi bizalmat és a teljesítményt is, ráadásul a korrupciót segíti elő.

Egy sikeres társadalomnak a legfontosabb célja a kölcsönös bizalmon alapuló közösség felépítése, amelyekben az emberek tudják azt, hogy saját céljaikat is korlátozniuk kell a társadalom hosszú távú működése és boldogulása érdekében. Ez a hosszú távú szemléletmód hiányzik napjaink felgyorsult technológiai fejlődése miatt globalizálódó világából, különösen egy olyan országban hiányzik ez a szemléletmód, mint Magyarország, ahol az előző évszázad tapasztalatai alapján nem lehetett hosszú távon gondolkodni, hosszú távra berendezkedni, hanem az adott pillanatban kellett megragadni a lehetőségeket, mert a rendszerváltások az emberi sorsok alakulását is kiszámíthatatlanná tették.

Végül a Marosvécsen született, a Duna-delta különböző fogolytáboraiban hat évet ártatlanul szenvedett Varró János irodalomtörténész gondolatával zárom írásom: „Vécs jelentette számomra a szilárd talajt, az otthon biztos fogódzóját, de ugyanakkor a számon kérő széket is, amely előtt vállalnom kellett az erkölcsi felelősséget mind szavaimért, mind cselekedeteimért. Ez a felelősségérzet határozta meg egyéni sorsomat, ez gátolt meg abban, hogy »egészséges« származásom előnyeit és képességeimet kihasználva, az anyagi jólét sima útját járjam. (...) Tán a léleknek is megvannak a maga öntörvényei, melyek kristályrendszerbe foglalják az értelem és érzelem világának kusza szövevényét,

52 Egy OECD-tanulmány megállapította, hogy az oktatás minőségében viszonylag kismértékű javulás is a gazdaság teljesítményében, a GDP növekedésében érezhető javulást eredményez. Csapó Benő erre reagálva egy interjúban kifejtette, ha a PISA-pontszámok emelkednének a magyar diákok körében, az igen számottevő GDP-növekedést hozhatna. Bállá.

189