Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Balázs Géza: A magyar nyelv jövője
bitó lehetőség, hanem az ember sokoldalú érzelmi, közösségi kiteljesedésének, egészen általánosan a viselkedésének a megnyilvánulása; ezért zavarai szociális, pszichikai, mentális következményekkel járhatnak. Csak ezek területén találunk ma tengernyi bajt: beszédhibát, diszlexiát, diszgráfiát, helyesírási bizonytalanságokat, könyvtől való elfordulást, nemzetközi mérésekkel alátámasztott szövegértési problémákat, kommunikációs zavarok garmadáját. Jelentős részük összefüggésben van a technológiákkal, a technológiák eredményezte felgyorsult világgal, az azokra adott mentális válaszokkal. Ahogy a következő, pusztán nyelvi szempontból is vizsgálható jelenségek. Példák a gyorsan változó magyar nyelvre Ha szigorúan a nyelven belül maradunk, szép számmal válogathatunk új, vadonatúj jelenségeket a hangtan, a nyelvtan és a szókészlettan világából. Az elmúlt 30 évben összehasonlító vizsgálatokat végezve egyik nyelvészretorikusunk a következő jelenségekre hívta fel a figyelmet. Terjed a zárt szájú beszéd, melynek következménye a hosszú magánhangzók röviden ejtése, vagyis csökken a magyar hangzók kvantitása. Gyengült az r ejtése (korábban háromnégy pördület, ma már csak egy). A magyar hangzók az m, n, ny kivételével orálisak, viszont egyre gyakoribb a nazális, orrhangzós beszéd. Feltűnő változás zajlik a hanglejtésben (mondatvégek felkapása, az ún. kunkorítás), látványos a megnövekedett hangerő és beszédsebesség, amely mind visszahat az artikulációs bázisra. Vagyis a magyar hangzóállomány dokumentált módon viszonylag rövid idő alatt változik. Változik a kvantitása (mennyisége) és kvalitása (minősége). A jelenséget besorolhatjuk a simító (lenizációs) folyamatok körébe, melynek eredményeként a „kényelmes ejtésre" törekszik a beszélő. Az egyik kísérleti fonetikával évtizedek óta foglalkozó magyar fonetikus a következőképpen összegzi a magyar hangállomány átalakulását: „Végeredményben eltűnnek azok a tulajdonságok, amelyek a magyar beszédet a kiemelten jó hangzású, zeneiségével kellemes benyomást keltő nyelvek közé emelték. Vokalikusból konszonantikussá alakul." Ez a lényeg: egy alapvetően magánhangzós nyelv a 20. század végén, a 21. század elején rövid idő alatt mérhetően elveszíti alapvető kvalitását. Ezt a folyamatot egyértelműen egyszerűsödésnek, szegényedésnek határozhatjuk meg. A nyelvtani rendszerben zajló változások összetettsége folytán sokkal nehezebb az okokra és a következményekre egyértelműen, sommásan következtetni. Az én meglátásaim az egyszerűsödés - bonyolultabbá válás dichotómiájában grammatikai területen az „alulszerkesztést", vagyis a grammatikai szabályok gyengülését, egyúttal a grammatikai és szókészlettani területen inkább az egyszerűsödést, az egysíkúsodást erősítik meg. Természetesen a nyelvi rendszer hasonlítható a kanyargó folyóhoz: az egyik oldalon „bont", a másik oldalon „épít". Az elmúlt évszázadban egyszerűsödtek az igeidők (ma csak egyetlen grammatikai múlt és jövő időt használnak általánosságban a magyar nyelvben), de közben kiépült egy bonyolultabb igekötő rendszer (nemcsak új igekötős igékkel, hanem az igekötők szórendi helyének változtatásával is). Az igekötős 168
