Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Tóth Pál Péter: A magyar népességfejlődés meghatározottsága (Múlt, jelen, jövő)
A nemzetközi tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy a termékenység területén is lehet változást generálni. A gyermekvállalási kedvet azokban az országokban sikerül pozitívan befolyásolni, ahol aktív és komplex - a pénzbeli támogatásokat, természetbeni szolgáltatásokat sokoldalú foglalkoztatási rendszerrel is kiegészítő - családpolitika valósul meg (Tárkányi, 2001). Abban az esetben tehát, ha megvan hozzá a közös akarat, akkor a természetes fogyás üteme s az ehhez társuló elöregedés folyamata még lassítható. A gyermekvállalási kedv pozitív befolyásolása területén kiindulópontnak a családot tekintjük, amely a társadalom legősibb önkéntes közössége, a társadalom alapegysége, melynek legfontosabb funkciója az utódok felnevelése. Mivel jelenleg a háztartások többségében minden újszülött a szegénységbe kerülés esélyét növeli, mindenekelőtt a családok további marginalizálódási folyamatát kell megállítani (Spéder, 2002). Az anyagi javak igazságosabb elosztása révén pedig elő kell segíteni, hogy az utódok felnevelésére fordított társadalmilag elismert költségekhez mindenki egyforma mértékben járuljon hozzá. A gyermekvállalás a családok részéről hosszú távú „befektetés", melyre kedvezően csak a stabil feltételek hatnak, ezért a parlamenti pártok konszenzuson alapuló átfogó, kiszámítható, választási ciklusokon átívelő stabil, a gyermekvállalást hatékonyan ösztönző, s egyben a lakosság preferenciáit és megváltozott gazdasági körülményeit figyelembe vevő hosszú távú népesedéspolitikájára és annak alárendelt családtámogatási gyakorlatra van szükség.10 A fentiekkel összhangban a közgondolkodás olyan típusú átalakítására, megerősítésére is szükség van, amelynek eredményeként a gyermek az élet legfontosabb és legtermészetesebb ajándékaként jelenik meg a családban. Elfogadhatatlanná kell tenni azt a vélekedést, hogy a gyermek a szülők, mindenekelőtt az anya karrierjét gátló, lehetetlenné tevő „csapás". A pénzügyi egyensúlyt rövid távon érvényesíteni kívánó gyakorlattal szemben tehát a távlatos népesedéspolitikának - a termékenység és a születésszám emelkedése, illetve a halandósági viszonyok területén történő javulás érdekében - a családot és a családi jellegű együttélési formákat kell támogatásban részesítenie. Figyelembe véve a népességhiány migráció segítségével történő pótlásának hazai s a Kárpát-medencei magyar népességfejlődéssel kapcsolatos diszfunkcionális következményeit, mindaddig, amíg a népesedési folyamatok területén a remélt változást megalapozó népesedéspolitikai koncepciót nem alakítják ki, s nem vezetik be döntően saját „forrásainkra" támaszkodva, a már közöttünk élőket kell olyan helyzetbe „hozni", hogy valamennyien a társadalom és a munkaerőpiac aktív szereplőivé is váljanak. A népességfogyás ütemének lassítását tehát többek között elősegíthetjük azzal, ha minden újszülött számára biztosítjuk, hogy felnőttként azonos eséllyel kapcsolódjon be a magyar társadalom életébe. Ez esetben nem a csecsemő- és gyermekhalálozás mérséklésére gondolunk, hanem arra, hogy minden újszülött egészségesen 10 Az elmúlt évtized tapasztalatai ebbe az irányba mutatnak, hiszen a családpolitika bármely elemének negatív megváltoztatása azonnali és tartósan kedvezőtlen hatással volt a gyermekvállalási kedvre. S az is megfigyelhető volt, hogy az elvett kedvezményeket hiába adták vissza, korábbi szerepüket már nem töltötték be. 161
