Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Tóth Pál Péter: A magyar népességfejlődés meghatározottsága (Múlt, jelen, jövő)
is). De nemcsak a belső, hanem a külső vándorlás népességfejlődésben játszott korábbi szerepe is megváltozott. Az új helyzetben Magyarország migrációs vonzása lényegében megszűnt. 1918 után ugyanis migrációs célországként döntően már csak a békedöntés következtében az új ország határain kívül rekedt magyarok számára jelentett s meghatározó módon napjainkban is csak számukra jelent vonzást. Ez pedig azt jelenti, hogy a bevándorló külföldiek döntő többsége, azaz a szomszédos országokban élő magyarok egy részének Magyarországra vándorlása, áttelepedése nem a Kárpát-medencében élő magyar népesség lélekszámát, hanem csak a Magyarországon élő magyarok létszámát növeli. A fentiekben vázolt folyamatok eredményeképpen 1918 óta felgyorsult az a napjainkban is tartó folyamat, amelyet némi leegyszerűsítéssel a Kárpát-medencei magyarság mai Magyarország területére történő tömörülésével jellemezhetünk. Ennek negatív következményei a magyarországi, illetve a szomszédos országokban élő magyarok népességfejlődésében egyaránt tetten érhető. A bekövetkezett változás szükségszerű fejleményeként ugyanis (a halálozási többlettel, asszimilációs és vándorlási veszteséggel „támogatva") felgyorsult a szomszédos országokban élő magyar nemzetiségűek létszámának, termékenységének csökkenése és kor szerinti összetételének elöregedése. Amelyben nem elhanyagolható szerepet játszott a szomszédos országoknak a magyar nemzeti kisebbség homogenitását felszámoló politikája. Ez a változás egyértelműen hozzájárult a magyarok szórványosodásához, többségi néphez történő asszimilálódásához, s mindezek következményeként is az általuk lakott területek összeszűküléséhez. E folyamat hatására pedig, ha nem is egyszerre és közvetlen formában, előbb-utóbb népességcsere következik be, melynek eredményeképpen azok az értékek is semmissé válnak, amelyeket a századok során a magyarok létrehoztak. Demográfiai szempontból - 30-50 év távlatában - a szomszédos országokban élő magyarok Magyarországra történő áttelepedésének következményei katasztrofálisak. Magyarországra történő áttelepedésük ugyanis nemcsak nem oldja meg a hazai népességcsökkenés és -elöregedés folyamatát4, hanem a jelenleg (saját szülőföldjén) nyolc országban élő magyarság (részeinek és egészének) népességnövekedési lehetőségét, hátterét gyengíti, s még egyértelműbbé teszi a Magyarországon élők etnikai „egyneműsödését". Mindezek következtében pedig visszafordíthatatlanná válik a Kárpát-medencei magyar (ezen belül a magyarországi) népesség lélekszámának fogyása s a népesség kor szerinti összetételének elöregedése. Az 1910. évi népszámlálás szerint az elcsatolt területeken élő magyar nemzetiségűek száma 3 175 000 volt, amely 1991-re 2 667 000-re csökkent (Hoóz, 1996). A bekövetkezett változást s a felvázolt népességfejlődési tendenciát a Magyarország népességszámára vonatkozó adatok egyértelműen tükrözik (1. táblázat). 4 A 2001. évi magyarországi népszámláláskor kisebbségi nemzeti-etnikai kötődést vallott külföldön születettek demográfiai jellemzőit részletesen Tóth Ágnes és Vékás János dolgozta fel (Tóth-Vékás, 2004). 156
