Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Rakonczai János - Ladányi Zsuzsanna: A sejthető klímaváltozás és a Duna–Tisza közi Homokhátság
A csökkenő sótartalom nyomán néhány évtized alatt átalakult a feltalaj, ami fokozatosan lehetővé tette a felszín begyepesedését, és ezáltal a táj átalakulását. Ezek a kutatásaink is mutatják, hogy a globális klímaváltozás hatásait nem csak klimatikus adatokkal lehet mérni. A talajvízkészletek változásai, de különösen a talajok átalakulásai nem az epizodikus eseményeket tükrözik, hanem inkább a trendszerű folyamatokat jelzik. A csökkenő felszíni vízkészletek hatására a Duna-Tisza közén is megfigyelhetőek a táj átalakulásai. Igaz, ez a tájátalakulási folyamat már sokkal régebb óta zajlik (Bíró M., 2006), azonban az utóbbi néhány évtizedben a változások hátterében jelentős fordulat történt. A megelőző másfél-két évszázadban az ember tájátalakító szerepe dominált (és ez okozta a változásokat), az utóbbi 30-40 évben inkább a természetes változások következményeivel szembesülhetünk. Leglátványosabb a vizes élőhelyek rohamos csökkenése, átalakulása. A szárazodás hatásai már az 1980-as évek elejétől egyre nyilvánvalóbbak voltak a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársai számára: az évek során egyre korábban kiszáradó szikes tavak, környezetük szikes jellegének megszűnése, a sódinamika megváltozása (Iványosi-Szabó A. 1994). Bár egy-egy erősen belvizes időszakban átmenetileg megújulni látszanak az egykori szikes tavak, valójában azonban már medreiket is birtokba vette a vegetáció, így teljes megszűnésük csupán idő kérdése (Kovács F., 2005). A jellegzetes szikes területeken itt is tapasztalható a sótartalom csökkenése: megszűnőben vannak a nyári vakszikes foltok, és sok területen már itt is észlelhető a talajok átalakulása vagy a vegetáció átformálódása. A mindennapi ember számára talán a legnyilvánvalóbb változás a turisták által kedvelt Bugac pusztán figyelhető meg. Az 1980-as évek elején még egy cölöpökön álló ösvény is vezetett az ősborókás irányába, amit később - a terület természetes kiszáradása miatt - elbontottak. De számtalan egyéb, gazdálkodással is összefüggő tájváltozást tapasztalhatunk. Több területen a tavaszi vízborítások miatt csak később lehetett a talajművelést elkezdeni, ma pedig a víz már nem gazdálkodási korlát. Találhatunk olyan, napjainkban már eredményesen művelt parcellát is, amit a fél évszázaddal korábbi talajtérképezés során szikesnek minősítettek (és csak legeltetésre volt alkalmas). Ugyancsak kapcsolatba hozható a szikesek átalakulása nyomán bekövetkező vegetációváltozással a gyógynövényként gyűjtött kamilla csökkenő mennyisége. A bemutatott számtalan apróbb-nagyobb változás a tájban lehet, hogy sokaknak feltűnik, csak éppen nem sejti a háttérben álló okokat. A tájban tapasztalt változások zöme azonban egy irányba mutat, és általában összefüggésbe hozható a vidéken tapasztalható vízhiánnyal valamilyen kapcsolatrendszeren keresztül. A biomassza mint klímaváltozási indikátor Mint korábban utaltunk rá, az esetleges klímaváltozás indikátoraként olyan elemeket kerestünk, amik az éghajlati szélsőségek hatásait letompítva, tendenciaszerűen képesek a változásokat érzékelni. A talajvízváltozás mellett ilyennek bizonyult részben a biomassza. 147
