Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Szuromi Pál: Fehérlő fényözönben (Tóth Menyhért emlékezete)
szonyok alakulását rendszerint egy tapasztalati bázisú, szervesebb mozgásrend irányítja. A monumentális traktálású Gea látomása mögé történetesen nem nehéz odaképzelnünk a korábban festett testes, gömbölyded asszonyalakokat. R. G.: Ez érdekes, fontos kérdés, amiről most beszélünk. Nálunk ugyanis valahogy úgy alakult a művészeti közgondolkodás, mintha továbbra is a reneszánsz fényittas, optimista természetképe lenne az etalon. Holott ezen messze túl vagyunk. Jóllehet Tóth Menyhért is ezen a kitaposott, szokványos ösvényen indult el a pályáján, csak időközben magvas, korszerű és egyetemes formatartalmakhoz jutott el. Világosan megérezte: a természeti lét igazságaihoz a folytonos tagadás és megújulás éppúgy hozzátartozik, akárcsak a tragikus, komikus és spontán arculat. Ebből származott, hogy egyre-másra elkerülte a formai, karakterisztikái tipizálásokat. Közben olyanféle ösztönös érzékiséggel dolgozott, ahogy lényegében a természeti erők működnek. Ahogy, mondjuk, a vulkanikus láva a felszínre tör a hegyek gyomrából.- Ha már a perzselő, vulkanikus képzeteknél tartunk, akkor minden további nélkül áttérhetünk a miskei mester szintetikus igényű, úgynevezett „fehér korszakára". Mert a hatvanas évek közepétől egyre inkább csak a kerekded, organikus és teljességet sejtető formációkra, egyben a misztikus fehérségekbe öltöző színragyogásokra hagyatkozik képein. Hogyan, miként értékelitek ezt a monolitikusabb érvényű összegező periódust? Sz. T.: Supka Mannától tudom, hogy Tóth Menyhért először a kalocsai képeinél próbálkozott ezzel a homogénebb, fehéres átfestéssel. Aztán sorra-rendre jöttek a többi művek, s a világoló felületek egyre inkább megteltek plasztikai, színbeli és fényteli gazdagsággal. Szóval: itt is egy rögös, talányos, izgalmas útvonalat kellett bejárnia, amíg az eszményeihez közel került. Szó se róla: a művészettörténetben közel sem ismeretlenek az ilyen vagy olyan tónusú korszakok. Sőt Turnéméi és a francia impresszionistáknál a fehér fényű vonzalmak is felfedezhetők. Csak ők nem vitték végig ezt a törekvésüket. A miskei mesternél meg az a gond, hogy minden következetessége ellenére elég rossz fehér festékeket használt. Ami bizony megbosszulta magát a képein. I. E.: Tóth Menyhért fehér képei alkotói szintézisének csúcsai. Ezekben már nem csak az ember, ember és környezete, de az emberi lét természetbe ágyazódása jelenik meg. Még ennél is továbbmenve: maga a teremtő természet abban az istenadta egybefonódottság- ban, amit a fejlődő civilizáció fokain egyre csak szétrombolni igyekszünk. A fehér felületig való eljutás a mindentudást is jelenti, végtére a színelméletből tudjuk, hogy a fehérben benne rejlik az összes többi szín. Kissé átfordítva: a többiről való tudás. Nem véletlen, hogy eddig a végpontig más festők is eljutnak, amit persze a különböző oeuvre-ök ismeretében többféleképpen lehet indokolni, bár abban valószínűleg közel állnak egymáshoz, hogy a fény mindenhatóságát előbbre valónak tartják a materiális okoknál. Tóth Menyhért azonban nem sterilizálja és nem üríti ki a világot, eszébe sem jut a monokróm fehér tábláig menni, az ő teljességét a vibráló, egymástól függő, a fehérben feloldódó, de eredetüket el nem vesztő részecskék összessége adja. R. G.: Nekem egyenesen megdöbbentő, hogy Tóth Menyhért voltaképp miskei magányában tudott eljutni egy kivételes művészi magaslatig. Elvégre a szecessziós, posztimpresszionista alapoktól egész a lírai, szimbolikus absztrakciókig haladt előre. Tudjuk: Mondriannál és Malevicsnél is felbukkannak a végső esszenciákat jelentő hófehér tónusok. A miskei alkotó azonban egy olyanfajta rusztikus, plasztikus és materiális világolással állt elénk, amelynek úgyszólván semmi köze a tiszta, dekoratív színértékekhez. Itt egyébként Pollock formai, eszmei úttörése jut eszembe. Neki is egy meglehetősen konzervatív közegben - az amerikai viszonyok között - kellett megteremtenie a maga korszakos érvényű formanyelvét. De predesztinált egyéniség volt. Amint ezt Tóth Menyhértről 70
