Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Tóth Balázs Zoltán: Modernista törekvések a magyar fotográfiában
révén történt meg. Olyannyira nagy figyelmet érdemelt ki az ebben a műben érzékelhető újszerű látásmód, hogy még Kosztolányi Dezső is méltatta a Nyugat hasábjain, s ami talán a mi szemszögünkből még ennél is fontosabb: Hevesy Iván, talán az első magyar fotóesztéta e könyv kapcsán írta meg első publikációját11, amely a fotográfia elméletével foglalkozott. Az irányzat, melyet e mű képviselt, a Neue Sachlichkeit néven volt ismeretes, melynek magyar fordítása: új tárgyilagosság12. Hevesy lett a legnagyobb propagálója a modernizmusnak, és a soron következő, nem kisszámú, fotóelméleti publikációját nagyrészt saját képeivel illusztrálta, és ezekkel beírta magát a magyar fotóművészet történetébe is. Az sem elhanyagolható tény, hogy felesége, Kálmán Kata 1937-ben Móricz Zsigmond előszavával megjelent Tiborc című fotóalbuma a Lerski által lefektetett esztétikai alapokból építkezik. Miképpen külföldön, úgy Magyarországon is, aki a huszadik század elején kezdett el fényképezéssel foglalkozni, kisebb vagy nagyobb mértékben, de munkásságában volt egy piktorialista korszak. Míg Nyugaton az alkotók, ha szakítottak a festőiességgel művészetükben, s a tiszta fotográfiát tették meg művészeti alapvetésükként, akkor teljes egészében szakítottak: életművükben az „elválás" pillanatától már nem volt kimutatható semmi, ami előző alkotói korszakukra emlékeztetne, egyet kivéve: a fotográfiai nyersanyag mesteri megmunkálását; ugyanolyan műgonddal nagyították és installálták ugyanis brómezüst zselati- nos nagyításaikat, miképpen tették azt a nemes eljárással készült nyomataikkal. Magyarországon a képlet nem volt ilyen egyszerű, az alkotók életműveiben nem lehet vegytisztán elkülöníteni a stílushasználatokat13 14, hiszen felváltva használták azokat, egy-egy kiállítás, pályázat kedvéért még a leghaladóbb szellemű fotóművészeink sem átallották azokhoz a stíluselemekhez visszanyúlni, melyek a közönség köreiben nagyobb sikernek örvendhettek. Pécsi József konzekvens maradt, ő, mint majd az életrajzában is olvashatják, a magyarországi piktorializmus nagymestere volt, de haladt a korszellemmel, és 1935-ben festőies alkotói periódusát és a piktorialista fotográfiákat is nemes egyszerűséggel romantikus pepecselésnek nevezte: „Amit évtizedeken át műveltek művészi fényképezés ürügye alatt, azt ma már tudjuk, hogy nem volt a fényképezés igaz arculata. Jó technikájú és jó ízlésű amatőrök és szakemberek romantikus pepecselése. Valljuk be - számosán estünk abba a hibába, hogy régi festmények kompozícióját és hangulatát varázsoljuk művészi fényképeinkbe. "u Talán pontosan ez az éles meglátás 11 Hevesy Iván: „A mindennapos fejek". In: Korunk, 1931. 3. 214-216. old. Vő.: Baki Péter: „A Neue Sachlichkeit a fotóművészetben''. Fotóművészet, 2005/1-2., 115. old. 12 „A német Neue Sachlichkeit kifejezés a sachlich (jelentése: tárgyilagos) melléknévből és a keit főnévképző összevonásából jött létre. A szókapcsolat magyarra való átültetésének két variációja is létezik, az egyik az új tárgyilagosság, a másik az új tárgyiasság. Szerencsésebb új tárgyilagosságnak fordítani a stílusmegjelölést, mivel egy szemléletmódról van szó és nem csupán arról, hogy új tárgyak jelennek meg a képeken; bár ez önmagában igaz is." In: Baki Péter: id. mű. 13 A Forrás tavaly nyári számában bemutatott - ezért most nem részletezett - ugyancsak a modernista nyelvezetet - legfőképpen a Bauhaus hatása alatt álló - használó szociofotó némely képviselőjére is igaz ez. Vö.: Simon Mihály: „Szociofotó". In: Összehasonlító Magyar Fotótörténet, Magyar Fotográfiai Múzeum, 2000, 175. old. 14 Pécsi József: „Kiállítási képek kritikája". In: Különfélék, összegyűjtött írások a fotográfiáról, Intera könyvek, 1999, 149. old. 103
