Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Zságot András: Az utókornak
Tél van, havasak az utcák, ma sok hó esett. Hideg az idő, az emberek a legmelegebb ruháikat veszik fel, lassan februárt írunk. A nap már lement. Kitekintek az ablakomon, tízemeletes házak körül, egyikben barátságosan, másikban barátságtalanul égnek a lámpák. Az utcán is lámpák, alattuk sétálgatnak a kutyák gazdáikkal, sokan ilyen későn mennek baza a munkahelyükről. Egy-két hónap, eltűnik a hó, minden szürke lesz újra, csak a házak lesznek színesek és néhány ember. Szeretem a városi telet, néha látni vélek itt őzeket és morc vaddisznókat, az úttesteken átkelnek. hétfőhétfő A városokban is építenek hóembereket a gyerekek, de azt rögtön össze is rombolják. Minden iskola udvarán ott a széttört hóember. A galambok fázósan szélvédett helyekre ülnek. Most egy rövid novellát írok, ebből is következtethet az utókor egyre s másra. A XXI. században még egy nap alatt megírt az ember egy novellát, igaz, rövidet. A lány ránézett a fiúra, de a fiú egy másik lányt figyelt. A fiú mozdulatlanul ült a székén. Mindkét lány kisétált a bárból, ahol a fiú üldögélt, a fiú most egyedül maradt, de hamarosan két új lány jött. A fiúnak mindkettő tetszett, ám csak az egyikkel beszélgetett. Még egy rövid novellát írok. Csendesen kanyargóit az út autónk alatt, valamennyien fáradtak voltunk. Somogy és Tolna megye határán egyszerre megálltunk. Forró napsütés. Leültünk az árok szélére, kicseréltük véleményünket a gazdasági folyamatokról és törvényszerűségekről. Nem messze tőlünk leállt egy Opel, füstölt, negyedóráig próbálkoztak az újraindítással.- Mi nem segítünk nekik, sietünk, csak azért szálltunk ki, mert egy kis friss levegőre volt szükségünk. Mentünk öt-hat kilométert, most a mi kocsinkban romlott el valami, csak álltunk, álltunk az út mentén, senki nem értett hozzá, fogalmunk se volt, hogy kell megszerelni. Mígnem jött az az Opel, amelyet az út mellett hagytunk, amelyik füstölt, de amelyiket megjavítottak, s most utolért minket. Nem is reménykedtünk benne, hogy megállnak és segítenek. Rendesek voltak, megjavították az autónkat és nem kértek egy fillért sem. Utolsó novellám. Egy fiú udvarolt egy lánynak. Sokáig udvarolt, megszerették egymást, aztán összeházasodtak. Nem sok idő múlva a lány meghalt. A fiú megint udvarolt. Egy másik lánynak. Ugyanúgy udvarolt, mint először. De most a lány nem ment hozzá a fiúhoz. Miért, miért, vajon miért? Cukrot eszem magában, állítólag így hamarabb meghalok. keddkedd 98
