Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Podmaniczky Szilárd: Kányádi Kálmán bestiáriuma
Podmaniczky Szilárd Kányádi Kálmán bestiáriuma Az a helyzet, hogy énrajtam kísérleteznek. Először azt hittem, hogy valami betegségem van, de amikor nyolcadszorra hoztak be a kórházba, megvilágosodtam a folyosón. Az orvosok valami rejtélyes betegségről beszéltek, amiről a szakirodalom se tud semmit, mert olyan a világon nincs, hogy egy betegségnek nyolcféle tünete legyen. Márpedig van, mert nálam megállapították, hogy a szempirosodás, a fülzúgás, a fokozott nemi vágy és a fokozott, akaratom ellenére fönnálló erektivitás, az időnkénti beszédgyorsulás, a talphomorúság megszűnése, a szívleállás, a hisztérikus hiszékenység és az ürülék tempótlan ürítése kizárólag egy és ugyanazon okra vezethető vissza, de ezt az okot egyelőre nem találják. Mert nem akarják. Ahhoz, hogy kísérletezhessenek rajtam, valami oknak mindig fenn kell állnia, és a legkézenfekvőbben az áll fenn, amit nem találnak. Először szívleállással hoztak be a kórházba. Igazából a szívleállás az alapbetegség, a többi mindig a szívleálláshoz kapcsolódott, úgy a szempirosodás, mint a fokozott erekció. De már nem is ez a lényeg, hanem azok a gondolatok, amelyek a kórházi ágyon születnek bennem, amikor nem tudok aludni. Vagy csak fekszem ott és bámulom az ablakon át a felhőket, ami elég jó ahhoz képest, hogy nem kell nyugdíj-kiegészítésből dolgozni menni reggel, meg azon gondolkozni, hogyan viszem le a Balatonra nyaralni az unokákat. De most már tudom, hogy ennek soha nem lesz vége, mert nyertek valami pénzt az EU-nál a kísérletre, és most már el kell nekik költeni. Néha megpróbálom kitalálni, mi lehet a kísérlet lényege, de a tanulmányi iskoláimmal nem állok valami komoly lábon, ezért csak arra tudok gondolni, hogy az energiatermeléshez van köze. Például hogyan lehetne húsz év múlva energiát nyerni abból, hogy az ember mászkál. Kihasználták már a szelet, a tengert, a fényt, az atomot, de az ember még hátra van. Amikor van egy kis időm, lejárok a kórház könyvtárába kölcsönözni, hátha rábukkanok valamire. Vannak ilyen tudományos közlönyök, azokat szoktam fölvinni olvasni, de hogy ne nézzenek bolondnak a szobatársak, általában szexlapokba csomagolom őket. Először persze én is megnézem a szexlapot, különben megőrülnék a kíváncsiságtól, mielőtt elolvashatnám a tanulmányokat. Aztán kihúzom a fiókot és belecsúsztatom a tudományos közlönyt a lapba, és 93
