Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Bartha Eszter: "Ma mindenki magányos harcos" (Az emberi kapcsolatok változása a rendszerváltás óta Kelet-Németországban és Magyarországon)
nagy cég sikeres főnökét. Könnyű észrevenni a szoros párhuzamot az individualista, protestáns etikára épülő kapitalizmusból a „szervezeti ember" korporációsmenedzseri kapitalizmusába való, jól ismert átmenettel. Az 1970-es évektől megjelenik a „kapitalizmus szellemének" új figurája: a kapitalizmus feladja a termelés folyamatának hierarchikus, fordista struktúráját, és helyette kialakít egy hálózatalapú szervezeti formát, amely teret enged a munkavállalói kezdeményezésnek és a munkahelyi autonómiának. A hierarchikus-centralizált irányítási lánc helyett kiterjedt hálózatokat kapunk résztvevők sokaságával, a munkát „teamekben" szervezik, vagy projektek alapján, figyelembe veszik a vásárlói megelégedettséget, és általánosan mobilizálják a munkásokat, hogy megvalósítsák vezetőik vízióit. Ily módon a kapitalizmus maga is átalakul, és új legitimációt nyer, mint egy egyenlősítő projekt: miután kiemeli, úgymond, az önálló interakciót és a spontán önszerveződést, még a szélsőbal munkás-önigazgató retorikáját is kisajátítja, és antikapitalistából kapitalista jelszóvá alakítja át. A kapitalizmus fejlődésének eme modelljét a zárófejezetben alkalmazom. A jelen tanulmányban a fent kifejtett két témát szeretném összekapcsolni - vagyis arra a kérdésre keresem a választ, hogyan látják a munkások az emberi kapcsolatok alakulását az újkapitalista társadalmakban. Negyven-negyven életútinterjút készítettem 2002 és 2005 között a magyar Rába gyárban és a német Carl Zeissnál - mindkettő egykori szocialista „mintavállalat". A két gyárat privatizálták; az átalakítás során a munkáslétszám jelentősen megfogyatkozott. Az interjúalanyok valamennyien negyven év felettiek voltak; így mindkét rendszerből volt munka- és élettapasztalatuk. Felüknek folytonos volt a munkaviszonya a két vizsgált vállalatnál; másik felüket a leépítések során elbocsátották. Mindkét mintába egyenlő számba kerültek be férfiak és nők. Az interjúalanyok között voltak fizikai dolgozók, művezetők, adminisztratív munkakörben dolgozók, voltak szocialista brigádvezetők, párttagok és nem-párttagok egyaránt. Közösségi élet a „létező szocializmusban" Az emberi kapcsolatokat két ok miatt is érdemes kiemelni az életút-interjúk- ban említett témák közül. Az első és a legnyilvánvalóbb ok, hogy szinte valamennyi interjúban nagy szerepet kapott az emberi kapcsolatok minőségében bekövetkezett változás kritikája - lett légyen szó a munkahelyi kollektívákról vagy a szomszédi, baráti, netán hobbiközösségekről. A második észrevétel már az elemzés eredménye: noha a magyar munkások sok negatív tapasztalatot szereztek az elmúlt húsz év folyamán, nem fordultak szembe a kapitalizmussal mint rendszerrel; inkább úgy érveltek, hogy Magyarországon „elrontották" az új rendszer bevezetését. A németek sokkal inkább rendszerkritikusok voltak, annak ellenére, hogy ők több pozitív változásról számoltak be, mint a magyarok. Kivételt jelentett az emberi kapcsolatokban és a közösségi életben bekövetkezett változások értékelése: itt a magyarok és a németek egyöntetűen az újkapitalista rend következményének látták a régi kollektívák szétesését, és a társadalmi és a kis csoportos szolidaritás gyengülését (ezt éppúgy igaznak látták a családokra, mint a munka- és lakóhelyi közösségekre). Azt mondhatjuk, különösen a szoci59
