Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Simoncsics Péter: Ulisszes
Mert én róttam egybe erős nyoszolyámat Különös fortéllyal, ami titok másnak Udvaron magasra, oszlopnyi vastagra Nőtt hosszú-leveles viruló olajfa, Metszett kövű fallal én azt körülvettem, így az ágyasházam a' köré emeltem, Gonddal az egészet tető alá fogtam. Eresztékes ajtót, jól csukódót róttam, Bárd alá vettem a hosszú-leveles fát Levágtam fölül a ' lombos koronáját, Színleni, amint kell, kezdtem a gyökértől, Le a kérget, bütyköt végig törzsökéről, Azon a csapoknak lyukakat furkáltam, Ahhoz az egy lábhoz nyoszolyám csináltam S amint készen lettem a faalkotmánnyal, Kiraktam arannyal, elefánt-csontjával S derekaljtartónak beléje keresztben Bíborszín szíjakat sorba feszítettem, lm, elmondtam titkunk. Hogy én vagyok, láthatd A fordítás ideje és közönsége Kodály Zoltán előszavából kiderül, hogy a fordítás már kész volt 1945-ben, a második világháború befejezésének évében.4 A háború számlája: halottak, eltűntek, hadifoglyok, számuk milliónyi, romokban heverő fél világ, Európa, benne Magyarország. De ez a háború mégsem az áldozatok minden addigit meghaladó száma és a veszteség korábbinál nagyságrendekkel nagyobb mértéke miatt volt kivétel a háborúk évezredes történetében, hanem abban, hogy nemcsak a harctereken, a frontokon zajlott, és nemcsak a katonák között, hanem ugyanannyira, vagy talán még inkább a civil lakosságnak a katonai veszteségeknél sokkal nagyobb testi, és főleg lelki megnyomorítása miatt a hátországban is, és nem csak az ágyúk és a bombázó repülők célkeresztjében. A harcokat túlélők százezrei nem térhettek haza, hadifoglyokként kellett senyvedniük szovjet lágerekben, és megmaradt töredékük is csak évek múlva térhetett haza sokat szenvedett családjához. A „csatamező" és az „érinthetetlen otthon" ellentétére konstruált „hőskor" eszménye azonban végleg illúzióvá lett az ún. „zsidótörvényekkel" (amiket pontosabb lenne a „zsidók törvényen kívülivé nyilvánításainak" nevezni) előkészített tömeges deportálások és az őket követő, addig elképzelhetetlen mértékű genocídium révén. A koncentrációs táborokból, munka- szolgálatból, hadifogságból visszatérők nem csak egykori otthonukat nem találták, de családjukat sem: elpusztították őket Auschwitz, Bergen-Belsen, Buchenwald, Mauthausen és a többi haláltábor gázkamráiban. Ebben az időpontban és ebben a történelmi összefüggésben is érdemes szemügyre vennünk ezt a fordítást. A hazaérkezés eposza vigasz lehetett a hadifogságból, a munkatáborokból hazatérők számára, de a koncentrációs táborból hazatérő, otthonukat, és főleg családjukat nem találó zsidók számára jelenthette a kínok kínját is: nem volt kikhez hazatérniük. Családjuk helyét a házból kiverhetetlen „kérők" 4 Devecseri Gábor Odysseia fordítása is ebben a korszakban, 1947-ben jelent meg. 59
