Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 6. szám - Gerold László: "Igen – kedves szomszédok! él / még Bánk, Atyánk…" (Orosz Lászlónak születésnapra, megkésett könyvismertető helyett)

A Bánk bán értelmezéstörténetét huszonöt fejezetre tagolt munka időrendet követve mutatja be a dráma drámáját a kolozsvári pályázattól, Bárány Boldizsár Rostájától és az első cenzori beavatkozástól, amely a mű kiadását engedélyezte, az előadást viszont megtiltotta, a Bánk bán-irodalom két legújabb kötetéig, Sándor Iván (1993) és Lehota János (1997) könyvéig, illetve a törzsanyaghoz afféle függelékként illeszkedő, Eljut-e a közönséghez? címet viselő, a dráma színházi, tévé- és rádió-előadásait s tankönyvi, oktatási feldolgozásait átfutó fejezettel bezáróan: rendre példás filologizálással és csodálatos tömörítőkészséggel készült. Tanítani lehetne, ahogy néhány mondatba sűríti egész kötetek, köztük saját kismonográfiájának vagy nagyobb tanulmányok lényeges mondandóját.

A kényszer erényt szül, mondhatnánk egyszerre dicsérve és sajnálkozva is, amikor a dráma történetének olyan fontos és érdekes stációiról esik mindössze néhány lapon, sőt néhány sorban szó, mint a mű politikumának időszerűségét felfedező „Fiatal Magyarország" értelmezése, a Bach-korszak cenzúrázása, a Bánk bán tragikumának magyarázatai, a Hevesi-féle átírási szándék, az Illyés által történt „átigazítás"-ként elhí- resült vállalkozás, illetve olyan színrevitelek, amelyek lényegesen befolyásol(hat)ták, bővítették (volna) a dráma gócpontjainak (pl. ötödik felvonás), problémás részleteinek (Gertrudis bűnössége/ártatlansága, erkölcs és érzelem összefüggése stb.) értelmezését. Nem szólva arról a kérdésről, ami az előadások címszerepét játszó színészek számára volt s maradt eldöntetlen, lehet-e Bánk Petur-szerű romantikus hős, vagy összetettebb, akiben egyszerre küzd bátorság és kétkedés, cselekvőkészség és bizonytalanság, határozottság és félelem. S itt nem hagyható említés nélkül az sem, hogy a kötet szinte teljes egészében mellőzi a dráma magyar és nem magyar nyelvű külföldi előadásait, illetve műértelmezéseit. Sajnos.

Ahogy sajnáljuk, hogy a vázlatos áttekintés nem nyújtott alkalmat fontos dramaturgiai és tartalmi kérdések teljesebb bemutatására, úgy megnyugtató, hogy Orosz László olykor kevésbé közismert mozzanatokat sem mellőz. Semmiképpen sem anekdotikus epizódokra gondolok, hanem olyan „apróságokra", mint Gyurmán Adolf cikke az Életképekben vagy Rakodczay Pál értelmezés szempontjából fontos, de eddig elhanyagolt kis könyvére való hivatkozás. Van arra is példa a kötetben, hogy olykor sikerült kijátszani az értelmezéstörténet vázlatosságát. Ilyen Arany János „strukturalista" elemzését, Gyulai Pál akadémiai székfoglalóját és monográfiáját, a marxista értelmezést, Sőtér István, Pándi Pál és Sándor Iván munkáit tárgyaló fejezet, melyeket Orosz László a Katona-drámát magyarázó művek között a legfontosabbnak tart.

*

A Bánk bánnal foglalkozó irodalomtörténeti elemzések és a drámát színpadra állító rendezői vállalkozások sora nem fejeződött be, a mű tovább él az irodalom és a színház világában egyaránt, ahhoz nem férhet kétség, ahogyan ahhoz sem, hogy Orosz László életművé izmosodó tudós érdeklődése, amely erénye, hogy nem akar igazságot szolgáltatni egyetlen értelmezésnek sem, mindig megkerülhetetlen tájékozódási pont lesz azok számára, akik irodalmunk nem véletlenül kultikus drámáját választják vizsgálódásuk, illetve előadásuk tárgyává.

80