Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 6. szám - Virág Zoltán: Az élmények koloritja (A folyó, a delta és a tenger kulturális alakzatai a symposionista költészetben és prózában)

Beáta a helyi, a specifikus, a marginális jelenség, alak, látás- és beszédmód iránti fogékonyságként, poétikai dialektus módján működő, komplex művészi magatartásként24 nevezett meg Tolnai Ottónál.

Danilo Kis 1984-ből származó nyelvszemléleti és nyelvhasználati intelmeinek két alapvető, érvényességéből semmit sem veszítő tételmondata, a „Veruj da je jezik na kojem pises najbolji od svih jezika, jer ti drugog nemas." és a „ Veruj da je jezik na kojem pises najgori od svih, mada ga ne bi zamenio ni za jedan drugi." (Saveti mladom piscu [Tanácsok a fiatal íróknak], 1984)25 messzemenően meghatározza Tolnai Ottó, Domonkos István, Végei László, Maurits Ferenc, Böndör Pál, Balázs Attila, Fenyvesi Ottó többirányú, sokműfajú szépírói tevékenységét s az ettől elválaszthatatlan művészettörténeti tájékozottságot, művészetelméleti kiforrottságot. Egyetlen alkotót sem találni a felsoroltak között, aki prominens képzőművészként és/vagy elméletíróként, művészetkritikusként, esszéistaként ne exponálta volna magát az elmúlt évtizedekben. A leginkább közös bennük talán az, hogy mintha mindannyian vitathatónak, elvethetőnek gondolnák a különbségtétel lehetőségét a forma és a nem forma között. Számukra a forma annyira nem formális, hogy csaknem az informálisba húzódik, csúszik át. A formálist bizonyos szerkezettípusok sorának, jelentésmagjának tekintik, amely a történelmi mankók segítségével időről időre, korról korra megmutatkozik. A folyó, a delta, a tenger szerkezete a vízállások formális struktúrája, gyűjtőtér, amely befogad, összeköttetéseket hoz létre és tart fenn, különböző minőségeket vegyít és tovaszállít, szüntelenül áramlik, a saját belső rendjének szabályozásával a maga víztömegmozgásait sokasítja.

Tolnai Ottó inspirativ érzésvilágának, szenzibilis gondolkodásmódjának, műbíráló attitűdjének, stiláris intenzivitású szerkesztői hozzáértésének igazi erénye és eredménye, hogy az elsőrangú elméleti felkészültség, művészeti igényesség, irodalmi pezsgés létrehozói, közreműködői az újvidéki folyóirat kialakította nyelvi és kulturális folyamszabályozás konceptualizmusának, land artjának, térszínforma-installációinak és kömyezetszob- rászatának közvetítése révén egytől egyig megmerítkezhettek, hosszabb-rövidebb ideig otthonra lelhettek a Pannon-tenger módjára egykoron valóságosan, ma viszont már csak virtuálisan létező Symposion-deltában.

24 Uo„ 12.

25 Magyarul: „Hidd, hogy a nyelv, amelyen írsz, a lehető legjobbik, hisz másod nincs!" és „Hidd, hogy az a nyelv, amelyen írsz, a lehető legrosszabbik, habár nem cserélnéd fel semmilyen másikra!", ford. Piszár Agnes, = Danilo Kis, Kételyek kora (Esszék, tanulmányok), vál. Bányai János, Pozsony - Újvidék, Kalligram - Forum, 1994,129.

14