Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 5. szám - 100 ÉVE HUNYT EL MIKSZÁTH KÁLMÁN - Kontra Ferenc: Az egyetlen könyv mágiája (Nettitia K. Froese: Lemúria legtetején)
Kontra Ferenc Az egyetlen könyv mágiája Nettitia K. Froese: Lemúria legtetején A cím lehetséges értelmezésekor két út áll az olvasó előtt. Az első ahhoz az ismert írói attitűdhöz kapcsolódik, amely szerint a megfigyeléshez ellazulás és kellő idő szükségeltetik. A szimpatikus kis állatka, a lemúr, más néven gyűrűsfarkú maki megfelelő alanya és metaforája lett az elmélyült alkotók életvitelének; jóformán csak legfőbb kedvteléseiknek élnek, és lustálkodásuk voltaképpen gondolatserkentő tevékenység. Erre a „kegyelmi állapotra" utal Garaczi László is az Egy lemúr vallomásai című regényében. Az értelmezés másik útja a süllyedő világok mítosza felé visz. Atlantisz szigetének apokaliptikus pusztulása az Atlanti-óceánon lehetséges helyszínt szolgáltatott már Platónnak is ahhoz, hogy kifejtse utópisztikus politikai nézeteit az ideális államról, ahol az emberek különleges erkölcsi érzékkel rendelkeztek. A mítosz az évszázadok során tovább rétegeződött, és a hipotetikus katasztrófának nevesített hősei, belakott terei lettek. Jóval később egy sok tekintetben hasonló szárazföld eltűnése került az érdeklődés középpontjába. Lemúria elméletileg a Csendes-óceán szigete lehetett. Sokfelől próbálják máig igazolni, hogy különféle ősi hagyományokban más-más elnevezései maradtak fenn. Olvasatunkban most nem is a geológiai kérdések a lényegesek, hanem a köré szerveződött mítoszok. A legtöbb utalás a metafizikus gondolkodással hozza összefüggésbe, és az élhető természet paradicsomaként mutatja be a bölcsektől hemzsegő, ózondús teret. Azt pedig egyenesen transzcendensnek kell tekintenünk esetünkben, hogy az első mondatban tézisként felvetett két értelmezési útvonal voltaképpen egy: 19. századi tudósok vetették fel ugyanis a Lemúria nevű kontinens létezésének gondolatát, hogy megmagyarázhassák az Indiai-óceán környéki flóra és fauna szokatlanságát. Charles Darwin A fajok eredete című, 1859-ben megjelent munkája zavarba hozta a tudósokat. Ha az egy helyen élő hasonló fajok közös őstől származnak, akkor miként értelmezzék az olyan teremtményeket, mint pl. a lemúr, amely főleg Madagaszkár szigetén él kis számban a közeli Afrikában, ezenkívül azonban Indiában és a Maláj-félszigeten is megtalálható. Más állat- és növényfajok esetében ugyancsak felmerül a kérdés: hogyan jutottak át az Indiai-óceánon. Lemúria tehát a süllyedő rejtélyes kultúra szimbóluma lett. A Lemúria legtetején cím a leggyakoribb ábrázolásokra is utalhat: az óceánból kiemelkedő szigeten kéklő csúcsokat látunk, rajtuk várszerű építményeket. Innen nyílhatott rálátása Abi al-Maarrinak a világra, civilizáció és vadon különválasztására, áttételesen pedig az írásbeliség egészére, hiszen a könyvben ugyanabban a mondatban találkozunk papirusztekercsekkel és CD-ROM-mal. El is jutottunk ezzel az időmezők parttalaní fásához. A soha meg nem írt, Efezusi betűk című egyetlen könyv a szellemiség legszerteágazóbb toposzává válik, aminek legrégibb utalása magát az olvashatóságot is a megérzések, fenntartások világába utalja. Bűbájos írásformákat véstek a fennmaradt régészeti leletek tanúsága szerint az efezusi Artemis képszobába. A kalligráfiának varázserőt tulajdonítottak, ezért elkészíttethette bárki a saját bajtól megóvó betűjelét. Athenaios görög író talizmánként értelmezte ezt a kultikus, személyre szabott írást, amiről sosem derült ki, hogy szó, szöveg vagy csupán egyetlen betű-e. Az egyetlen létező igazság léte vagy elvetése nyilván prefilozofikus felvetés volt. 108
