Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 5. szám - 100 ÉVE HUNYT EL MIKSZÁTH KÁLMÁN - Rigó Róbert: Egy Kecskemétre sodródott erdélyi irodalomtörténész megpróbáltatásai (Varró János: Erdélyi sorsvallató. Egy erdélyi 56-os utolsó vallomása)
nyomozást kezdeményeztek „ellenséges megnyilvánulásai és nacionalista lázító tevékenysége miatt".20 Dávid Gyula csoportjának a perét 1957 májusában tárgyalta a kolozsvári hadbíróság, a vádak közül „csak a temetőlátogatás maradt, mint konkrét tény"21, amiért hét év börtön- büntetést kapott. A kolozsvári Securitate 1957. május 16-án csoportos vizsgálati dossziét nyitott Varró János és Lakó Elemér ellen, mert „mindketten tagjai egy felforgató szervezetnek és ellenséges nacionalista elemek." Már 1957. augusztus 21-én a Kolozs tartományi Securitate összefoglaló jelentést állított össze a Varró János és Lakó Elemér elleni vizsgálat alapján. Ebben összegyűjtötték az ügynöki jelentéseket és a letartóztatott Dávid Gyula, Jordáky Lajos, Varga László és Dobai István kihallgatási jegyzőkönyveiben lévő információkat, amelyek a későbbi vádpontokhoz a „bizonyítékokat" adták. Varró János egyetemi dolgozószobáját 1957. szeptember 15-től lehallgatták.22 A következő évben le is tartóztatták. „1958. augusztus 26-án délután hat órakor egyetemi szobámban ültem az írógép előtt, s disszertációm rezüméjének utolsó oldalát gépeltem. (...) Hirtelen kinyílt az ajtó, s három fiatal férfi lépett be hozzám kopogtatás nélkül (...). Ebben a pillanatban halálosan biztosan tudtam, hogy elveszett ember vagyok. "23 Tehát a letartóztatás előtt egy évvel jórészt már készen állt a nyomozati vizsgálati jelentés. A kihallgatás során a Securitate tisztjei Varró Jánost a Dobai István- és Varga László- féle összeesküvési perbe is be akarták vonni, akiket 25-25 év börtönre ítéltek. Dobai István írt egy tervezetet „Az erdélyi kérdés békés rendezése" címmel, melyben kifejtette, hogy Magyarország és Románia határát az erdélyi Erchegység vízválasztóján kell meghúzni, és népességcserével kell áttelepíteni a más nemzetiségű lakosokat. Az erdélyi magyar értelmiségiek támogatását akarták megszerezni a tervezethez, össze is állítottak egy listát, majd az ENSZ elé akarták vinni azt. A listán többek között szerepelt Márton Áron, Szabédi László, Kós Károly és Varró János neve is, ez alapján akarták bevonni őt is a perbe. Varró János nem ismerte el a kihallgatás során, a többszöri bántalmazás ellenére sem, hogy tudott volna a tervezetről (Varró ekkor még tényleg nem tudott a tervezetről). Dobai és Varga későbbi hamis vallomása alapján azonban bizonyítottnak találták ezt a vádpontot is.24 Varró János és társai perét, az úgynevezett Bolyai harmadik csoport ügyét 1959. február 16-án tárgyalta a kolozsvári hadbíróság. Vádlott-társa volt Lakó Elemér, Péterffy Irén másodéves magyar szakos hallgató, Vastag Lajos25 másodéves magyar-történelem szakos hallgató és Páll Lajos, a Képzőművészeti Főiskola másodéves hallgatója, akit Varró János ekkor látott életében először. Varró Jánost 12 vádpontban vádolták. A fontosabb vádak a következők voltak: 1956-ban Magyarországon kapcsolatba lépett több ellenforradalmárral, a kolozsvári Házsongárdi temetőben diákcsoportjával több „burzsoá-nacionalista" író sírját gondozta, a diákok körében „demagóg népszerűségre" törekedett, ellenséges rádió adásait hallgatta, egyetértett a Nagy Imre-kormány programjával, 1956. november 5-én sírva járkált az egyetem folyosóján, csángó diákokat nacionalista szellemben nevelt, a bebörtönzött Dávid Gyula családjának gyűjtést rendezett. Összeköttetésben állt a hazaáruló Dobai Istvánnal és Varga Lászlóval, ismerte a tervüket, és azt nem jelentette 20 Uo. 21 P. Sebők Anna: Az erdélyi 1956-os per. 22 Bottom 2006. 279. o. 23 Varró 2008.117. o. 24 Uo. 138. o. 25 P. Sebők Anna interjújában másként írta a neveket: Péterfi Irén és Vastagh Lajos. 94
