Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 5. szám - Szepesi Attila: Rácz Aladár cimbalma, avagy a régi-új
Szepesi Attila Rácz Aladár cimbalma, avagy a régi-új A régi muzsika, a régi költészet híveinek illik szembesülnünk időről időre egy olyan dilemmával, melyről most néhány szót szeretnék szólni. Arról nevezetesen, hogy ember legyen a talpán, aki el tudja dönteni, mi a régi vers, a régi muzsika és mi a nem régi. Mi a régi dal és mi az új. Röviden szólva tehát: mi igen és mi nem, és — ahogy Karinthy mondta - ha igen, miért nem. Van egy kifejezés, Tandori Dezső használja, a régi-új. Valami pontosat és fontosat mond ki ezzel, hiszen gyakran észre kell vennünk, hogy minél újabb valami, annál régibb és minél régibb, annál újabb. Ezer példát hozhatnék fel, néhányat meg is említek alább. Egy alkalommal Határ Győző, költészetünk közelmúltban Wimbledonban elhunyt fenegyereke Baudelaire-t hívta segítségül, amikor azt kérdezték tőle, milyen is a modem vers. Nos, mint idézte a nagy franciát, van egyrészt a hangzások, zengések, sugallatok végtelen és időn túli birodalma, van másrészt valami múló, időhöz kötött, felületi, mindig változó, vagyis a modemitás. E kettő között örökös a körforgalom. E kettő egymás nélkül elképzelhetetlen. Túl evidens volna itt Bartók és Kodály életművére hivatkoznom, akik - a brahmsi, wagneri hangzásvilág kellős közepén - valami nagyon szokatlan, nagyon új és eleven zengést keltettek életre. Ám mitől volt ez olyan modem? Attól, hogy a régibbnél is régebbi volt, a feledés vagy félig feledés tartományából való. Van egy apró, ám annál figyelemre méltóbb lábjegyzete József Attilának, aki - nem szó szerint idézem - valami olyasmit mond a zeneesztétákkal vitatkozva, hogy nem Bachtól kell elindulni Bartók felé, hanem épp megfordítva. Ha úgy tetszik: Bach modernebb, mint Bartók, bár a bachi hangzásvilágnak is megvannak a maga sok évszázados előzményei. Amikor Rácz Aladár, a jeles cimbalmos - akinek játékát az idősebbek velem együtt hallhatták még - Párizsban muzsikált, Igor Sztravinszkij megszerette a zenéjét, sőt - mint hallottam - vásárolt is egy cimbalmot. Az orosz muzsikus, aki Rimszkij-Korszakov műhelyéből jött a fény városába, amelynek belső köreibe Debussy vezette be, a maga gyökereit keresve később eltávolodott mesterei hangzásvilágától, megtalált valami rusztikusát és archaikusai - a kettő nem föltétlenül függ össze, esetünkben azonban nem idegen egymástól -, és megírta a Petruskát meg a Tűzmadarat, ami Debussynek már idegen, ne mondjam, kissé durva muzsi32
