Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 5. szám - Gömöri György: Két fügefa; Az árvácska világgá ment…; Egy Schopenhauer-témára (versek)
Gömöri György Két fügefa Zölden erezett tenyér a fügefalevél a Szegedy Róza háznál fenn Badacsonyban. Ősz van, a fa most rügyekkel teli- de mi lesz vele télen? Meglehet, lefagy egy szálig, hogy aztán újra rügyezzen, be sose érjen. Mesélek Pistának a cambridge-i fáról: a kollégium kertjében él, lenn afolyónál, szép, terebélyes - hányszor szedtem már róla érett fügét! Szerencsés a fa, amelyik enyhe éghajlat alatt virágozhat s hozhat minden második évben termést- ezt példázza két országom két fügefája. Az árvácska világgá ment... Napraforgómnak, szeretettel Az árvácska világgá ment, ment-mendegélt, míg a nap lement. Álmában látta önmagát mint gyöngyvirágot, ibolyát - miért születtem árvácskának? sopánkodott és arra várt: a Virágtündér varázslatával egy más virággá nyíljon át. Mikor aztán feljött a nap, s dalolni kezdtek madarak, a vándor-árvácska felébredt, s bár szemében harmatot érzett a fény felé fordult egészen, 30
