Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 4. szám - VEKERDI LÁSZLÓ (1924–2009) - Iványosi-Szabó Tibor: "Már több század előtt nagy előhaladást tett" (A kecskeméti szőlőművelés kezdetei)

mázhatjuk, hogy ez a borvidék legalább annyira „történelmi", mint bármelyik dunántúli vagy hegyaljai. E feldolgozás egyik célja éppen az, hogy egyértelművé tegye: nincs semmiféle alapja bármilyen korábbi hátrányos és egy kissé lekezelő megkülönböztetésnek.

*

Kecskemét szőlőtermesztésének létéről elsőként Hornyik János adott hírt kiváló monográfiájában. Későbbi gazdaságtörténeti írásában kiemelte: „De nemcsak a baromtenyésztés s gabonatermesztés terén volt a kecskeméti nép már hajdan elhirhedve, hanem a szőlőmívelés, a bortermelés s gyümölcstenyésztésben is már több század előtt nagy előhaladást tett."5 Az egész hódoltság időszakát átfogó, és a szőlőtermesztés minden fontosabb részét érintő áttekintést viszont nem készített. Megelégedett azzal, hogy a különféle témák feldolgozása során több alkalommal is kisebb részleteket idézett a még számára elérhető városi jegyzőkönyvek anyagából. Bő fél évszázaddal később Szabó Kálmán vállalkozott arra, hogy a kecskeméti szőlőtermesztés múltját és munkafázisait a történeti néprajz segítségével a maga sokrétűségében ismertesse.6 Bár még ő is kutathatott az egykori tanácsi jegyzőkönyvekben, a helyi szőlőtermesztés kezdeteit illetően kizárólag Hornyik eredményeire hivatkozott, és tőle is csak egy-két adatot idézett. Valójában csak a sokkal bőségesebb forrásokkal rendelkező XVIII. és XIX. századról adott egy önálló, tudományos szempontból nóvumnak számító, nagy ívű, minden tekintetben igényes, és mindenekelőtt a néprajzi sajátosságokat kiemelő leírást.7 A mögöttünk lévő fél évszázadban ezeket az ismereteket a kutatás érdemben alig bővítette. A város XVI. századi gazdasági életét bemutató munkájában Mészáros László azt állapította meg, hogy az időközben publikált török defterek nem utalnak Kecskemét musttizedére.8 Ezért a szőlőtermesztést nem is érintette. A mezőváros hódoltság alatti gazdasági életével legutóbb Kocsis Gyula foglalkozott. Munkájában ő viszont csak a pusztabérleteket, a kereskedőket és tőzséreket mutatta be. Ráadásul az igen rövid áttekintés nagyobbrészt a XVI. századi állapotokat villantotta fel.9

írott forrásaink hiánya nem teszi lehetővé, hogy a Homokhátság szőlőművelését a maga folyamatosságában és kiterjedtségében mutassuk be. Semmiképpen sem elhanyagolható tény az, hogy a kezdetek igen távoli múltra, közel ezer esztendőre tekintenek visz- sza. Sokan idézték már I. Géza királyunk garamszentbenedeki apátság számára 1075-ben kiállított oklevelét, amelyben a Felső-Alpáron lévő szőlőkről történik említés.10 Ez az adat kétségtelenné teszi, hogy e tájegységen belül a szőlőkultúrának sok évszázados múltja, hagyománya van. Az ezt követő évszázadokból viszont erre a foglalkozási ágra vonatkozóan nincsenek írott emlékeink. Miként utaltunk már erre, a XVI. századi török defterek sem nyújtanak érdemi kapaszkodót a „három város" szőlőtermesztéséről. Égető Melinda a nagykőrösi szőlők XVI. századi létét Bállá Gergely krónikájának egyik 1560. évre utaló kitételére alapozza.11 Ezzel együtt pedig megállapítja, hogy „Kecskemét vonatkozásában

5 Hornyik János: II. 45-76. és 495., ill. 1927. 76-77. Ő a kecskeméti szőlőtermesztés kezdeteit 1250- 1350 közötti évszázadra teszi. Erre viszont bizonyítékot nem tudott felhozni, csak következtetéseire hagyatkozik.

6 Szabó Kálmán: 1934. Még ő is használhatta a város XVI. századtól folyamatosan vezetett jegyzőkönyveit, amelyek a II. világháború végén eltűntek.

7 Sajnálhatjuk, hogy több esetben idézeteinek pontos helyét nem jelölte meg.

8 Mészáros László: 1979. 82.

9 Kocsis Gyula: 2002.190-198.

10 Hornyik János: 1.194. Felső-Alpár évszázadokon át Kecskemét város birtoka volt.

11 Itt a szőlőknek pünkösd havában történő elfagyására utal, ami rendkívül megnehezítette a város borral való ellátását.

118