Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - VEKERDI LÁSZLÓ (1924–2009) - Lengyel András: Vekerdi László halálára
át a matematikai tudásig és az irodalomig. Ismereteinek köre akadémiai intézetekével vetekedett, sőt a megvalósított „interdisciplinaritás" révén valójában még azok fölé is nőtt. De teljesítményének igazi értékét nem ez a mások esetében legalábbis gyanús „polihisztorság" adta, noha ezt nála még ellenfelei is respektálni kényszerültek. Teljesítményét valójában az méri, az jellemzi, hogy ezt a valóban széles körű, nagy tudást a közössége érdekei iránt fogékony, s mindig a „megalá- zottak és megnyomorítottak" pártjára álló embersége fogta egybe, s irányította. Erőfeszítései másik, fontosabbik összetevője, ma már látszik, ez a belülről fakadó mély humanizmus volt. Az önmaga korlátáit fölismerő s iróniával kezelő tudás, az örökké megújuló intellektus mintapéldája állt előttünk. A szerénység nála nem szerepként és nem is pózként jelent meg, hanem belülről fakadó emberi tartásként: tudása foglalataként. Beletartozott személyisége szerkezetébe. Vekerdi Lászlót egy időben Németh Lászlóhoz s a népi írókhoz szokták volt kapcsolni. Nem alaptalanul, de mégis félrevezetőén. Tőlük is tanult, eredményeiket asszimilálta, de a lényeget illetően különbözött tőlük. Az például, ami Németh Lászlót némely vonatkozásban fölöttébb problematikussá tette, őbenne egyáltalán nem volt meg: Németh Lászlóból annak legjobb jegyeit vitte tovább. S a népi íróktól is sok minden megkülönböztette: intellektusa, műveltsége s a rossz kompromisszumokat elkerülő „ösztöne" messze föléjük emelte. De - s ez csakugyan lényeges - továbbvitte legjobbjaiknak „népközeliségét", életkezelő realizmusát. Nem tudom, akad-e egyhamar kiadó, amely bő válogatásban, 8-10 kötetben egybegyűjtve kiadja a Vekerdi-életmű javát. Ma, amikor oly sok szecska nyomdafestéket kap, amikor erdők pusztulnak el a semmiért, vagy éppen a profitot hozó mérgezett betűk terjesztéséért, talán lesz valaki, aki erre a célra is tud s akar pénzt adni. Immár csak ez, a betűkké dermedt szellem maradt meg számunkra. Sáfárkodnunk kellene tehát vele. Lengyel András 89
