Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - VEKERDI LÁSZLÓ (1924–2009) - Oláh-Gál Róbert: Bolyai János mint domáldi gazda (Vekerdi László emlékére)
ahogy hagyta, az már nagyon rosszulesik. Vajon ki dúlta fel a kertet? - pedig lehet, hogy csak egy kóbor kutya jár arra!) Nagyon sok, a Teleki- tékában őrzött Bolyai Jánostól maradt kézirattal, szerződéssel, feljegyzéssel lehet igazolni, hogy Bolyai János mint képzett hadmérnök (ami akkoriban építészmérnöki, híd- és útmémöki képesítést is jelentett), nagy odafigyeléssel és szakértelemmel rendezte a birtok ügyeit. Tucatnyi okirat őrzi az erre történő utalásokat. Most csak egy olyan bizonyítékot szeretnék az olvasók elé tárni, amely szerintem levéltári „ínyencség" és irodalmilag nyelvtörténeti emlék. Történt ugyanis, hogy egy kis „irtoványt" öreg Bolyai Gáspár (1729-1804), Bolyai Farkas édesapja, a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban Aranka György évfolyamtársa, 1781-ben zálogba adott. Mikor öreg Bolyai Gáspár a domáldi „nyilat"2 zálogba adta, akkor Bolyai Farkas is csak hatéves volt. Ennek a 229 éves szerződésnek az eredeti példánya az MTA Könyvtár Kézirattárának Bolyai Gyűjteményében olvasható. A „folytatása" pedig a Teleki-tékában Bolyai János kéziratai között van. Ugyanis a zálogba adás után 62 évvel unokája, Bolyai János megpróbálta visszaváltani. Bolyai Farkasnak nem jutott eszébe az apja által elzálogosított földet kiváltani, ezzel szemben Bolyai János igyekezett azt visszaszerezni. Lássuk a dokumentumokat: „Alább megírt adom ezen recognitionalisomat super eo3 adtam Burtzus Mihály nevű jobbágyom maga háza után járandó egy nyilas hat vékára való szántóföldet zálogba 2 nyilat = parcellát 3 rendkívüli felülvizsgálatom idejéig 82
