Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Miskolczy Ambrus: A nyelvújítási viták metapolitikája (Kazinczy az egyéni szabadságért)
szóló rész pedig Csetri szerint „a legnemesebb értelemben konzervatív".19 Ezzel szemben - éppen az ő egyéb és már idézett megnyilatkozásainak logikáját követve - úgy tűnik, Teleki okfejtése inkább forradalmi, mint konzervatív, Rousseau és Herder szintézise. Teleki úgy határozza meg a publikumot és annak a nyelvhez való jogait, hogy ha a nyelvet mással helyettesítjük, akkor a metapolitikai térből rögtön a politikai térbe kerülünk. Protoliberális politikai program konkrét politikai program nélkül, a demokratikus kommunikáció feltételeit jelöli ki programként. Kész a forma, amelyet fia, a radikális Teleki László tölt majd ki tartalommal, amikor mindenki által érthető nyelven szól a néphez utcán, országgyűlésben, klubban, ott és akkor, ahol és amikor úgy érezte: kell. A metapolitikai és a politikai diskurzus összefüggését érzékelteti Teleki László 1806-os könyvének politikai credója: „A mi uralkodásunk formája tehát csekély vélekedésem szerént egy olyan szerencsés elegyedése a Monarchiának az arisztokráciával, hogy az illendő demokrácia is nincs egészen kirekesztve, hogy általa nemzetünk s nyelvünk kultúrája nemcsak nem akadályoztattatik, sőt elémozdíttathatik. Ahol az ország rendéinek szabadságok az uralkodó jussaival egyforma, és illendő -proportional egyben nagynak szerkesztetve, ott egyfelől a nép energiája megmarad, másfelől pedig a királynak jóra célozó igyekezete keskeny határok közé nem szoríttatik." Erre persze még azt lehet mondani, hogy a nemesi demokrácia modernebb formája. De a felvilágosodásnak olyan látomását vázolja fel, amely a hivatalos felvilágosodás-ellenességnek nagyon is ellentmondott. Felvilágosodás alatt ugyanis a következőket értette: „...az elmének megtisztítását, azt az akaratnak a morál szoros törvényei szerént való igazgatását, azt a léleknek akármely vallás hasznos igazságai által való felemelkedtetését, melyek szerént jó emberré, jó polgárrá s a köz Társaság munkás tagjává formáltatunk; mely által mindenféle praejudiciumokat levetkezvén, a dolgokat mindenkor azon oldalról, amelyről kell tekintjük, mindennek igaz okát, mindenben csak az igazságot keressük, és mindennémű kötelességeinket a legszorosabb lelkiesmérettel teljesítjük. Ez a megvilágosodás, virtus és nem hiba; ezt kívánom én minden emberbe." így kezdték az angolok, a franciák és a németek. Ezért: „Kedves nemzetem, hitesd el magaddal tökéletesen azt, hogy az igaz megvilágosodásnak behozása nélkül híjában akarod nyelvedet pallérozni," látva, hogy „a nyelv nemcsak szók gyűjteménye, annál pedig aki szépen akar szólani, a szép helyes gondolatok tárháza megkívántatik"19 20 Ami a metapolitikát illeti, Kazinczy nem olyan merész, mint Teleki László, aki egyébként közvetlen politikai megnyilvánulásaiban, pontosabban beadványaiban és tervezeteiben sokkal óvatosabbnak bizonyult, mint nyelvi programjának subtextusa alapján vélnénk.21 Kazinczy nyilván felismerte, hogy a politika terére vezethet a nyelvről szóló vita, és akár egyetért Telekivel, akár nem, az eredmény csak káros meg- hasonlás lehet, például az amúgy is érvényesülő mágnás-középnemes ellentét elmérgesedése. Jobb volt tudomásul venni, hogy a mágnások olykor többet engedhetnek meg maguknak a politizálás - egyébként szűk és korlátozott - luxusából. Korábban kifigurázta Teleki László könyvét, és mivel úgy érezte, hogy a nyelvművelés nagy vitás kérdéseiben való állásfoglalása bizonytalankodó, elnevezte „ Talám gróf"-nak.22 Viszont nyilván becsülte azért, mert szóvá tette, hogy „az exotikus irodalmi kultúra" nem ártalmas, a forradalmak pedig „az álfelvilágosodás (Afteraufklärung) és a mindenütt 19 Csetri: Egység, 79., 83. 20 Teleki László: A magyar nyelv elé mozdításáról buzgó esedeklései G. Teleki Lászlónak. Pest, 1806. 114., 142. 21 Teleki László kéziratos hagyatékáról önálló munkában írok. 22 KFL V. 38. 27
