Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 4. szám - VEKERDI LÁSZLÓ (1924–2009) - Terts István: "Az ember él"

könyve [7]; ilyen meglepetés - a korrektúra olvasásakor tudtam meg hogy a Bakos Istvánnal közös „kutatómunkátok" ötven interjúja, melyeknek egy része megjelent itt-ott, mégiscsak megvan kéziratban (Vekerdi úgy tudta, hogy elvesztek az engedélyező hatóságnál). Folytatására vár a Véges végtelen, aminek csak az első „évfolyama" jelent meg írásban. Az is nehezen, hiszen Vekerdi László lassú és fáradságos munkával - minden tiszteletünk ellenére sokunk véleménye szerint szükségtelenül - fölszerelte lábjegyzetek tömegével ezt a végül is a nagyközönségnek való könyvet. A további kötetek valószínűleg „egy az egyben" fognak megjelenni (ami így sem jelent persze első változatot, még csak a rádióban elhangzott szöveg kicsit stilizált változatát sem: a Herczeg Jánossal közös munka állt egy előzetes folyamatos írott szövegből, egy hangszalagra vett párbeszédes és dokumentumokkal tagolt hangzó változatból és egy ebből készített, de eléggé átformált könyvszövegből). Úgy tudom, a Typotex Kiadó vállalja a folytatás megjelentetését is, annak ellenére, hogy sem anyagi, sem erkölcsi sikernek nem lehet nevezni az első kötetet (utóbbin természetesen a recenziókat és más nyilvános reagálásokat értve). A rendszerváltás előtt megjelent két esszékötete sem ért el az azok utániakénál nagyobb példányszámot, míg az „ismeretterjesztő" munkáinak magyarországi és külföldi összpéldányszáma a negyedmilliót is elérte. Változnak az idők!

A Véges végtelen „gondja" tehát megoldottnak látszik.

Régóta gondolkozom azon, hogy ha könyvkiadó volnék, milyen könyveit jelentetném meg újra, és milyen új gyűjteményes köteteket, válogatásokat adnék ki számtalan megjelent írásából. Előbbire jelöltként mindenekelőtt a Newtonkönyvet javasolnám (a szerkesztőség által megváltoztatott, de a tiszteletpéldányokban általa gondosan visszajavított szöveggel, vagyis a tömérdek beleillesztett „is" nélkül persze). Nagy és vastag tanulmányköteteinek nem sok esélyt jósolok, ha a jelenlegi „Gutenberg utáni" folyamatok folytatódnak. Viszont rövidebb és használhatóbb tematikus válogatásoknak igen. Használhatóbbon azt értem - önkritikusan, mint a Tudás és tudomány válogatását végző szerkesztő is -, hogy névmutatóra mindenképpen szükség van, sőt afféle ki kicsoda függelékre is, amilyet ő maga - szerintem ez az egyik csúcsszövege - a Newton-könyv végére illesztett, valamint alapvető továbbvezető bibliográfiára is (ezt persze elvégezték a nagy könyvek lábjegyzetei). A tematikus válogatást illetően persze csak a magam olvasói várakozásaiból indulok ki (az életmű tekintélyes részének ismeretében), semmiképpen sem a könyvpiaci lehetőségekből. Mondanom sem kell, más másképpen tervezne, és persze azt is tudom, hogy az egyes kötetek profilja hatalmas átfedéseket mutat.

Mindenekelőtt szükség volna egy a tudománnyal foglalkozó kötetre, a tudományos megismeréssel foglalkozó óriáskötet, a Tudás és tudomány egy rövidebb változatára (bár még van eladatlan példány belőle). A Tudás és tudomány anyagának egy része mellé azonban ebbe be kellene kerülnie jó néhány társadalom- tudományos írásnak is (például a nyelvészet történetéről vagy a Saussure-ről szólónak, hogy csak nyelvészeti példát hozzak). Egy másik kötet a szélesebb művelődéstörténetet foghatná át (Apáczaitól az okkultig, vagyis a Tudás és tudo59