Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - VEKERDI LÁSZLÓ (1924–2009) - Buda Ferenc: Ezúttal: inkább csak ború
Vekerdi László (1924-2009) Ezúttal: inkább csak ború Felkészületlennek, következésképp alkalmatlannak érzem magam Vekerdi László életének és kiterjedt, sokoldalú munkásságának illő méltatására. Egy ilyen ágas-bogas feladat csakis több ember összehangolt munkájával valósítható meg; olyanokéval, akik az általa keresztül-kasul és oda-vissza bejárt szakterületek változatos során - legalább egyenként - képesek eligazodni. Megvallom: nekem már a búcsú puszta mozdulatától is újra meg újra görcsbe rándul a kezem. Annak ellenére, hogy - mint mindannyian - magam is tudtam: hosszú hónapok óta ott haladt már a szívszorító és megfordíthatatlan végkifejlet felé vezető úton. Személyes fájdalmainknak sem könnyű méltó hangot adni; ám ez egyelőre legyen kinek-kinek a magánügye. Most viszont arra kell ráeszmélnünk - és persze: ráeszméltetnünk -, hogy mekkora a közös veszteség. Hadd írjam le ide így (bár húzódozom a szólammá váló szavaktól): a nemzet kára. Távoztával a körkörösen kiteljesedett emberi elme egyik utolsó hazai megtestesülése tűnt el közülünk: maga a fénylő és eleven Csoda. Ahogy ezt leírtam, nyomban átvillant rajtam: Laci bácsi - ha tehetné - bizonyára hevesen, hangos szóval tiltakozna a fenti mondat hallatán. Talán - ahogy a mindkettőnkben közös emlékeket rezdítő Hajdúságban járja a szó - még valami vakot is mondana rá. Tudjuk, tapasztalhattuk: a szembedicsérgetés többnyire kényelmetlenül érintette. Minden bizonnyal oka volt rá, hisz a valódi megértés csakugyan többet ér a magasztalásnál. Vajon megértjük-e Őt? Vagy „csupán" hiányzik? Igen: a hiány. A Hiány. Lesz-e még valaki rajta kívül, akihez - mondjuk - a vektoranalízis, az őshonos és reliktum növényfajok, a sejtozmózis, véredényrendszerünk működése, a hellén kultúra, Európa városi civilizációjának kialakulása, Németh László írói munkássága, valamint különféle tudományok angol, francia, német és egyéb nyelvű szakirodalma ügyében egyaránt kellő bizalommal és biztonsággal fordulhatunk? S Irányunknak kell ezentúl Őhelyette is kiállnunk a makacsul megrögződött s újonnan születő-sarjadó balhitek meg a divatos bolondériák ellenében? Felsorolhatatlan mindaz, amit Tőle és Általa is megtanulhattunk. Például: kósza hiedelmek helyett a megalapozott tudás az, ami megtart és előrevisz. Vagy: a dolgok és jelenségek közti törvényszerű összefüggések felismerése a dolgok s jelenségek konkrét, adatszerű ismerete híján nem lehetséges. Ugye mennyire magától értetődő mindez? Mégis mindenkor, minduntalan hangoztatni kellett és kell. Ő ezt tette. S amit nem hangoztatott, de élete példájával bizonyította: az emberi és tudósi tisztesség egymástól elválaszthatatlan. így őrizzük meg Őt egymásnak s magunknak. Buda Ferenc 51
