Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - Szepesi Attila: Miskadal (vers)
Szepesi Attila Miskadal Miska, te Schéner, te áldott piktor, micsoda bál vendégel téged, velencei forgatag vagy balkáni bolond-karnevál. Felkerekedtél malaclopóban, fejedben három pörge kalap nyomodban dob dübög és hegedű cincog, csontsíp sikogat. Se dél, se észak - nagy út a tied, atlasz se mutatja, semmibe vész, körötted álcás had bukfencet hány, dudorász, fütyörész. Böfögő bumburnyákok, hivatásos kutyaütők ez két keréken figuráz, amaz vállára vetett fehér lepedőt. Szotty némberek is meg bumfordi bakák, kölykök s tündér-alakok: se arca, se karja, se lába bohó figurák - szemüregükből füst gomolyog. Örmény, csecsen, tót, morva, hucul, pajeszos zsidó, cipszer, lipován, pápista sokac, vend meg palóc, ruszin és szájbőgős hetyke cigány. Hujjognak néked, gurguláznak, ez lemarad, amaz nekilódul, szökne eléd, micsoda bál ez, áramlik csak a bábeli száz-szavu, tántori nép. Rajtuk szélűzte köpeny, de semmi sincsen a szőttes alatt, mégis mind talpal, szökdel, orra bukik, elébed tér, lemarad. Sajgó lábbal versenyt tülekszik, remélve, hogy hamarost eléri Eldorádót, Ofirt, Elíziumot, de ha mást nem - Máramarost. Lidérc kutya mordul s pohos rémalak hujjog a ködön át, míg talpalávalót fütty ög a szél: tündér muzsikát. Miska, te Schéner, te áldott piktor, érti-e valaki: se bú, se bá - csak nekivágtál, se puszi, se pacsi. Se éj, se nappal, köréd fagyott az idő meg a tér, csak mégy, magad sem sejtve, hová s a kanyargós út véget sosem ér. 3
