Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Szeredás András: Egy kecskeméti hungarikum (Dizseri Eszter: A kecskeméti rajzfilmstúdió)
együttműködési megállapodása, de sem embere, sem műhelye. Hoz magával viszont valami mást. Otthonról puritán protestáns szellemet és erkölcsiséget. Kunszentmiklósi gimnáziumából (ahonnan kicsapják) 56 élményét és konok elszántságot. Geodéta múltjából a „deklasszáltak" összetartozását és a hagyományok, különösen a népművészeti emlékek megbecsülését. Kecskeméti korszakából a Bács Filmnél szerzett filmes gyakorlatot és baráti kapcsolatokat. (Említsük meg itt Radó Gyula rendező, a fiatalon elhunyt, méltatlanul ritkán emlegetett Halász Mihály operatőr és Szarvas Judit nevét). Ezek az élmények és tapasztalatok, Mikulás így kialakuló és formálódó jellemvonásai később is elő-elő- bukkannak különböző helyzetekben, amikor a stúdió sorsa forog kockán. Nekilát az építkezésnek. Először is a csapatépítésnek. Sorra járja a főiskolákat, képzőművészeti gimnáziumokat, pályázatokat ír ki, toboroz, verbuvál. A válogatásban, majd oktatásban persze segítségére vannak a Pannónia mesterei (Gémes, Jankovics, Pethő Zsolt, Gáspár Imre), de hogy jó szeme van, bizonyítják a később „alapító ősökké" váló munkatársak. Az animáció költőiségét számos formában bizonyító Horváth Mari. A képi meditációt pontos elemzőkészséggel egyesítő Neuberger Gizi. Az emberi alapélményeket és helyzeteket finom humorral megragadó Tóth Paja. A gyémántcsiszolók mívességével dolgozó Molnár Péter. Az első díjnyertes egyedi film alkotója, Hegyi Füstös László, hogy csak egynéhányukat említsem. Van valami jó értelemben vett háztáji jelleg, ahogy ez a csapat összekovácsolódik. A szakma képzőművészeti-zenei részét a pannóniásoktól sajátítják el, de a filmes tudnivalókat már helybeliektől, a régóta itt működő Bács Film Stúdió szakembereitől. A dramaturgia, a mozgásművészet, a pantomim fortélyait pedig az ez idő tájt ugyancsak itt tevékenykedő kiváló színházi embertől, Ruszt Józseftől és színészeitől tanulják meg. Egy vidéki város szűkre zárt, átlátható világa egyszerre lehet nyomasztó és ösztönző is. Nyomasztó, mert a zárt világban óhatatlanok az ismétlődések. Ösztönző, mert a szakmájukért lelkesedő emberek szükségszerűen keresik egymással az értelmes kapcsolatot. így találkozik Mikulás a város akkoriban feltűnő kitűnő építészével, Kerényi Józseffel. Kerényi a modernizáció korabeli divatjával, a „buldó- zeres városfejlesztéssel" szemben a hagyományok megbecsülésének, a folyamatosság megőrzésének híve (akárcsak Mikulás), (sokszor „társadalmi munkában" ingyenesen fölvázolt) terveit ő maga „akupunktúrás építkezésként" jellemzi. Ebből születik - nehéz vajúdások, a korabeli nehézkességet kijátszó ravaszkodások árán - a város mára nem egy olyan emblematikus objektuma, mint a Kodály Intézet, a Kerámia Stúdió, a Naiv Művészet Múzeuma, a Játszóház. Mikulás makacs és baráti ragaszkodásának köszönhető, hogy a stúdióépítés „műtárgyi" szakaszának végül Kerényi lesz a kigondolója. Ő tervezi át a Miron-villát rajzfilmstúdióvá, melynek építésében maguk az alapítók is részt vesznek. S külön történetük lesz a megmentett fáknak is. A fiatal műteremvezető-igazgató először érezheti úgy, hogy van szakmai otthona és munkatársai. Ami ezután következik, az egy lassú, szinte akaratlan emancipációs folyamat. Szövevényes viszonyokban kell kiigazodni. Az anyavállalat kezdettől fogva pénzügyi-gazdasági önállóságot kínál a leányvállalatnak (ebben edződik meg és válik mesterré a gyártásvezető, Vécsy Veronika), de néha szolgálóleánynak szeretné látni, és levetett ruháival (berendezések, trükkasztal, vágóasztal stb.) ajándékozza meg. A megrendelő nagyobb feladatok esetén nem mindig bízik meg a fiatal gárdában, és ilyenkor a tapasztalt gárdára bízzák a felügyeletet. Ilyen szorult helyzetekből szokott megszületni a taktikázás. Hogy mennyi taktikai érzéke volt Mikulásnak, az a könyvből nem derül ki pontosan. Hajlamai, beállítottsága azonban nem erre utalnak. Saját jól felfogott érdeke például azt diktálná, hogy üres, de hasznos protokolláris esemény legyen az intézmény felavatása. Az akkori politikai erőviszonyok Aczél Györgyöt jelölik ki a feladatra. Mikulás viszont ragaszkodik a stúdióért sokat tevékenykedő Pozsgay Imréhez. A mérkőzés döntetlennel végződik. Sem Aczél, sem Pozsgay. A stúdió máig sincs felavatva. De ahogy lenni szokott, kezd önálló életet élni. Vonzereje lesz, lehetőségeket kínál a szakmának. Mikulás korán fölismeri, hogy nem a létszám a legfontosabb, hanem a szellemi kapacitás. És kiválóságok sora jelentkezik nála. Ideköltözik Budapestről Szoboszlay Péter, aki akkor már (a társadalom- lélektani jelenségeket tömör drámákban, bravúros expresszivitással megjelenítő) filmjeivel elismert művész. Itt talál otthonra Marosvásárhely és Bukarest után az alkotónak is, embernek is szuggesztív és szuverén Szilágyi Varga Zoltán, a sokoldalú, a szakma minden csínját-bínját ismerő, rendkívüli munkabírású Nagy Lajos, majd később még egy földijük, a festő Miklós Árpád. Mikulás a zágrábi, várnai fesztiválokon köt velük ismeretséget. De meghívja hosszabb-rövidebb időre a Pannónia nagy öregjeit is, Gyulai Líviuszt éppúgy, mint A Fehérlófia sikertelensége miatt „gödörbe került" Jankovicsot, vagy később Richlyt és Gémest. 109
