Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Biomorph (Beszélgetés Gerle Margit DLA Ferenczy-díjas képző- és iparművésszel, közreadja: Füzi László)
- 1973-ban kaptam diplomát a Magyar Iparművészeti Főiskola kerámia szakán. Gyári tervezőként (designerként) kezdtem el dolgozni, majd hamarosan önálló munkába fogtam saját műtermemben. Azóta építészeti kerámiával és szobrászattal foglalkozom. Építészeti munkáim (számuk közel ötven) jellemzően térértelmezések, követik az architektúrát, műtárgyak azokra a pontokra, ahol az építészt támogatni tudják - ilyen értelemben alkalmazott művészet volt az, amit csináltam. Autonóm szobraimat hosszú éveken át - többnyire mázatlan, anyagában színezett - kőcserépből és porcelánból készítettem. A papír mint új médium mintegy tizenöt évvel ezelőtt jelent meg az eszköztáramban, majd a kőcserép és a papír kombinációja kezdett el érdekelni, a két matéria közös lehetőségei. Együttes alkalmazásuk egy műtárgyon belül, valamint a kettő összekeverése, amely egy új anyagot ad - a papíragyagot, papírporcelánt. 2000-ben a „Papír és Agyag" programommal a magyar művészek közül elsőként nyertem el az UNESCO Aschberg képzőművészeti ösztöndíját és dolgozhattam Hollandiában, az Európai Kerámiaművészeti Központban. Az intézet is jelentős anyagi és technológiai támogatást nyújtott. Kőcserép és rétegelt karton - az agyag és a papír változatos megjelenési formái közül választottam azt a kettőt, amelyet egy tárgyon belül alkalmazok. A két anyag összekeverésével kapcsolatos kísérleteim elindításában nemzetközi példák segítettek, majd kidolgoztam saját módszeremet. Lent és őrölt papírt egyaránt használok adalékanyagként; némikor elfedem a rostos felületet, máskor élek a papíragyag vizuális másságával. A kerámia alapanyagok súlyossága, a papír könnyű volta kényes egyensúlyjátékot tesz lehetővé. 2005-ben védtem meg Papír, Agyag, Papíragyag címmel írt disszertációmat és rendeztem meg e témában kiállításomat Budapesten, a MIÉ Ponton Galériájában. 2005-ben kaptam Ferenczy Noémi-díjat újító munkásságomért.- Új anyagok és új formák. Miképpen tudod jellemezni új tárgyaidat? Miképpen határozza meg az új anyag, az általad újabban használt papír magukat a tárgyakat?- 2005-ben Japánba kaptam ösztöndíjmeghívást egy önálló képzőművészeti kiállítás létrehozására a Kortárs Művészeti Központba, valamint előadások és munkabemutatók megtartására. Szobraimat a már jól ismert rétegelt kartonból készítettem, színezve felületüket. A rétegelt karton kemény anyag, vágható, színezhető, struktúrája rajzeszközzel a felszínre hívható. Az egyszerű technológiai ismereteket igénylő anyag hatalmas szabadságot ad, így a tartalmi részre összpontosíthatok.- Végső soron a forma és az anyag megválasztása, kiválasztódása is a létszemléletből és az ebből következő művészi világból következik. Hogy érzed, az, amit ma csinálsz, mennyiben folytatása a korábbi munkásságodnak, s miben haladja azt meg?- Az agyag tömbszerű formálási tradíciójától már régen eltávolodtam, szobraimon ritmikus perforációk jelentek meg, majd ezek egyre nagyobbak lettek. Ezután következett a papír és az agyag együttes jelenléte, és az anyagtalanítási folyamat a papír önállósodásához vitt el. Újfajta vizualitást nyertem, amely jellegzetes, egyéni útra vezetett. A formaalkotás és a színek minimalizmusa puritán kifinomultságot eredményezett. A perforációk, a síkok átláthatósága téri gazdagságot adnak. Folyamatos munka, építkezés jellemzi munkásságomat, fordulópontokkal. A 2000-es és a 2005-ös esztendő az, ami változást hozott; mindkettő az autonóm képzőművészet felé mutat - szobrászati feladatokkal foglalkozom. Ilyen értelemben bármi lehet az anyag, 79
