Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Utassy József: Csönd hull; Csoda kell (versek)
Utassy József Csönd hull Gyávul, öregszik a hajdani ifjú, retteg az újtól, hőskora távoli már, száll az idő vele, száll. Hej, pedig annak előtte, ha rügyropogásra riadt fól: nagy szeme fénybe borult, homloka, arca kigyúlt! Március angyala jött hozzá kipirultan a láztól, diktált néki, dalolt: forradalom szaga volt! Jöttek az ifjak, a bátrak, erősek, a harcra se gyávák: és suhogott, lecsapott, sújtott száz gumibot! S jöttek a múzsák, - méginkább ama lófaru lányok, kiknek a csődöre volt, s tombolt értük a Hold. Tombol a Hold most is, tombol, de az egykori ifjú rémül alatta, kiált: állj meg, idő, ne tovább! Szeptember szédíti le már a lombot a fákról: száll, tovaszőkül a nyár, elfeketül a határ. S áll a fiú a tébolyító Hold fényözönében, álmodik éberen és csönd hull rá, feledés.
