Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Hász Róbert: Júliával az út
mögött egy különösen magas, copfos hajú fiatal lány szorgoskodott, birkatúrót pakoltak a szatyorba. Érdekes volt a számomra, hogy pénzt egyik helyen sem fogadtak el tőle.- Ide járunk ellátmányért - magyarázta Őszi bácsi, mialatt visszafelé sétáltunk a kocsihoz. - Tudsz vezetni?- Még sosem próbáltam. Kerek, kopasz fejét aggódva csóválta.- Akkor sajnos sokat fogsz sétálni, remélem, nem lesz ellenedre. Túlmentünk a kocsival a piacon, és egy ijesztően keskeny, meredek földútra tévedtünk. Kanyarogtunk a szerpentinen, egyre magasabbra, míg föl nem értünk a dombtetőre. Megkönnyebbültem, mert lassan kezdett már a hányinger kerülgetni.- Kocsival körülményesebb az út, mint gyalog - sietett Oszkár bácsi eloszlatni az aggodalmaimat, amiket nyilván az arcomon olvasott. - A házam közelében van egy ösvény, ami a domb oldalán levezet egészen a piactérre, el sem lehet téveszteni. Onnantól szerencsére már vízszintben utaztunk tovább. Egy erdő zöldellt pár száz méterre előttünk, mint utunkat keresztező, haragos zöld fal. A földút egyenesen bevezetett a fenyvesek közé. Ekkor lassított, majd megállt.- Mutatok valamit. Kiszálltunk a kocsiból, és a dombtető széléhez mentünk.- Amikor hat évvel ezelőtt telket kerestem magamnak, hogy a házamat felépítsem, és a véletlen fölhozott ide, rögtön tudtam, hogy megtaláltam a tökéletes helyet a birtoknak. Odaléptem a fennsík szélére, ahol a lejtő kezdődött. A dombnak ezen az oldalán, alattunk, nem épültek nyaralók. A zöld erdőrengeteg a domboldalon is folytatódott, és akár egy gigantikus gyepszőnyeg húzódott le egészen a homokos tengeröbölig. Azon túl pedig csak a végtelen kékség, ameddig a szem ellátott.- Hát nem fenséges?- De az - feleltem őszintén. Nekem, alföldi lánynak maga volt a csoda.- Jártál már Görögországban?- Még soha.- Én igen. Olvastad az Iliászt? Most meglepett. Érdeklődve néztem rá.- Kötelező olvasmányom volt. Kezével az öböl felé mutatott.- Ha filmet forgatnék a trójai háborúról, itt venném fel azt a részt, amikor Agamemnon tengeri hada egybegyűl. Ott lenn, a szirteknél, a homokos part félkörívének a végében, a kövek és a homok találkozásánál állna a sátor, ahol a vezérek, Odüsszeusz, Akhilleusz meg a többiek esténként összeülnének, hogy hígított bor mellett megtanácskozzák a haditervet. Az öböl innenső oldalán a harcosok sátrainak százai hevemének szanaszét, köztük kereskedők húznák kétkerekű kordéikat, hangosan kínálva portékájukat, tüzek füstje szállna az ég felé innen is, onnan is, miközben közel s távol a vízen, erről a helyről, ahol mi állunk, 19
