Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 2. szám - Vári Attila: A telihold bora

német nevek mellett, de furcsa feliratok is kerültek üvegekre. Cigaretta- és autómárkák, s a szüretelés pontos dátuma alatt egy-egy másik évszám is. Harminc, negyven, ötven évvel korábbi jelzések. Azon az estén a Ruszti Alexander 2002. augusztus 8. Alatta zárójelben: 1960. Ez a fajta is ott volt az asztalon.- A másik évszám? A nemesítés dátuma, amolyan születésnapféle - mondta a kíváncsiskodónak, aki este a szeretője lett, s akinek hosszas töprengés után nem Alexanderből töltött, s aki a második pohár után már semmit sem kérdezett, csak hallgatta, ahogy Edina a megkezdett üveg tartalmának tulajdonságait úgy elemzi, mintha személyes ismerőséről, nem pedig italról beszélne.- Ezt Vittorio Ferrarinak neveztem el. Győzedelmes, harcos, minden másnak az ízét elnyomná, de ugyanakkor jókedvre derítő fajta. Olyan harsány, mintha ebben az egyetlen palackban többféle szőlő leve lenne, de ez nem küvé, de hát Vittorio már csak ilyen. Dúl és kegyetlenül meghajtja mások gondolatvilágát, de fizikai értelemben nem kegyetlen. Mint a fakabátba őrszemnek állított katona, vigyázza annak a pihenését, akit megmámorosít. Ilyen az én Viktorom. Győztes, de álmodozó, erős, de simogató is. És egészen különleges dolgot érezhetsz, szívem, ha tenyereddel magad felé hajtod a levegőt. Héjában parázson sült gesztenye illata keveredik a kaszálón száradó szénáéval. Füst illan át füvek és virágok suttogón torozó orgiáján - mondta Edina vendégének, az orosz Alexijnek, aki még anyaszült meztelen volt a szeretkezés után, s akinek már a második palackot bontotta meg, s hajszálvékonyra szeletelt, száraz, de nem túlérett sajtot tett tányérjára.- Igazi költő vagy - mondta a férfi. - Ha bor lennék, rólam mit mesélnél? - kérdezte a kisfiús arcú, atlétatermetű orosz milliomos, akinek angliai bankárja mesélt Edina boráról, s aki egyik kezében a metszett poharat tartotta, a másikkal magához akarta húzni az asszonyt, aki finoman elhárította a mozdulatot. Gondolkozott a válaszon. Azt a földrengésszerű érzést akarta szavakba önteni, amit kielégülése pillanatában érzett. A csontjáig hatoló belső rázkódást, de nem tudta, s talán nem is lehetett a bor nyelvére lefordítani azt a pillanatot.- Majd később. Előbb megfürdünk, aztán még ihatsz egy kortyot, mielőtt ágyba bújnánk - mondta. - Kész van a fürdővized.

Az orosz lomha, mackós járással indult a fürdőszoba felé, s amikor beült a kádba, a hatalmas test miatt kicsorduló víz szinte magával sodorta Edinát. Meg kellett kapaszkodjon, hogy el ne csússzon, s nézte, hogy a füvekkel, szárított szirmokkal illatosított vízben hogy alakul át Alexij.

Lába gyökérzetté, törzse tőkévé, karja és ujjai ágakká, indákká változtak, s még mielőtt megjelentek volna a levelek is, Edina köpenyt terített magára, s kiment a tornácra, hogy megnézze, nem áll-e még a zeniten a Hold.- Ha majd a gödröt teljesen bevilágítja, addigra leveleket is növeszt - gondolta, mert tőkéit mindig teliholdnál ültette, s azt tapasztalta, hogy olyan árnyalatú bort szüretel majd az új fajtáról, amilyen színű fény villan az éjszakában. - Vörös lesz — mondta ki félhangosan, amikor meglátta a málnabokorban izzó szempárt.

Sajnálta, hogy nem szeretkezett újra Alexijjel, még érezte a testét iszonyú erővel megrázó érzést. Felidézte, vagy tényleg érezte is? Nem válaszolhatott önmagának, mert elemi erő kapta föl, hogy aztán maga alá gyűrje a hegyről lezúduló föld- és sziklalavina.

12