Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Vári Attila: A telihold bora
képes lenne megölni valakit egy Ferrariért. Éppen ő, akinek vagyonokat ígértek oltóanyagért. O, akinek borait az árveréseken rekordáron vitték volna az ínyenc gyűjtők. Csöndben ettek, aztán a vacsora végeztével a borászati tanszék profesz- szora szólalt meg elsőnek.- Tudják, az a talányos Edina boraiban, s magukban a termő tőkékben is, hogy nem nemesített, nem vásárolt, s én, amikor a pincéjében láttam, hogy mégis mennyi fajtát szüretel, nem akartam hinni, hogy ennyi számomra ismeretlen szőlőféle lehet a világon. De láttam, és így nem is kételkedhettem. Fölkísért az ültetvényhez is. Elámultam a levelek hihetetlen gazdag formavilágán. Egyik különös cakkozású volt, a másik teljesen kerek levelű, de rombuszosat és négyzet alakú- akat is láttam. És voltak óriás lapulevelesek is. Azt mondta, hogy átlagban tíz-tizenöt tőkét ültet évente, s húszéves kora óta, azóta, hogy nagyapja neki adta azt a napsütötte parcellát, majdnem háromszáz új fajt szerzett. „Tudja, professzor úr, a szőlő igazi hazájának nagy részében ma már nem ihatnak az emberek szeszes italt. Afrika mediterrán partjain arabok élnek. Mohamedánok. Szemirámisz függőkertjei, Arábia oázisai, az ókori Perzsia kertjeiről híres nagyvárosainak helyén sem a bor miatt tenyészik a szőlő. Rengeteg ismeretlen szőlőfajta van óceániai zátonyokon, az indonéz szigetvilág eldugott falvaiban. A vikingek amerikai gyarmatáról, Vinlandiáról is csak egyetlen fajtát hoztunk Európába. Én szerencsés vagyok." - mondta Edina. - A professzor elhallgatott, aztán mintha kényszert érzett volna, mégis folytatta. - En egy datolyaízű rozét ittam, a palackra az volt írva, hogy SIRAZI EMIR, de a teheráni agráregyetemről a kollégák, akik elkísértek a tanulmányutamon, nem ismertek olyan fajtát, amelynek bora datolyaízű lehetne, s illata a turkesztáni dinnyére hasonlítana. Rengeteg csemegeszőlő-fajtát mutattak be nekem, s mert kísérleti gazdaságaikban új fajtákat is nemesítettek, tucatnyi szőlőt vizsgálhattam meg, de nem találkoztam olyannal, amiből a sirázi rozé készülhetett. A pincérek leszedték a terítékeket, s a csillárok helyett már csak az asztali gyertyák égtek. A szemmagasságban lobogó fények, a falon imbolygó árnyékok miatt úgy érezték magukat a kincskeresők, mintha az ezeregyéjszaka mesevilágában járnának. Borospalackokra írott nevek jutottak eszükbe, aztán sorolni is kezdték, hogy kinek milyen fajtából adott Edina. De csak a DÁVID KIRÁLY volt ismerős kettőnek is, csak ketten ittak a vérvörös aszúból. GITÁROS PEDRÓ, KALIFORNIA RICK, FEKETE MERCEDES, MARLBORO JACK, mind-mind ismeretlen volt mások számára. Csak az tudott róla, akit azzal kínált, bár egyesek, akiknek olyan szerencséjük volt, hogy lemehettek a pincébe, emlékeztek a különös nevekre. — Reggel majd folytatjuk - mondta a svájci, akinek a Rhőn völgyében voltak birtokai, s a társaság fölszedelőzködött. Mindannyian Edinára gondoltak, s arra, hogy a másnapi keresés előtt mindenki vele álmodik majd. És úgy is történt. Szeretkeztek vele, gonoszkodtak, meglopták, vagy csak hallgatagon kortyolták borát, de senki sem látta álmában azt az utolsó éjszakát, amikor elindult a hegyoldal. Pedig látniuk kellett volna. 10
