Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 12. szám - SZÁZÉVES A KECSKEMÉTI MŰVÉSZTELEP - Kapócsy Anna: Kmetty János a Kecskeméti Művésztelepen

kibontásához, mely folyamatot egy időre a háború kitörése akasztott meg. Úgy gondolom, az 1913-as év a Kecskeméti Művésztelepen döntő jelentőségű volt a közös gondolkodás és műhelymunka szempontjából. Ez a közös munka elsősorban Kmetty és Erős Andor, Perlrott Csaba Vilmos, illetve a hozzájuk látogatóba érkező Dobrovics Péter hozzájárulásával születik meg.

Nyilvánvaló, hogy ezalatt a viszonylag hosszabb, fél évnyi kecskeméti tartózkodás alatt jóval több mű született, mint ahányat ma pontosan meg tudunk határozni. Segítségünkre lehet a meghatározásban a motívumazonossága egyes festők ugyanakkor készült képein. Ugyanazok a tárgyak például Kmetty János Kék csendélet és Perlrott Csaba Vilmos Csendélet szoborral című festményén.7 Mivel tudottan Kmetty és Perlrott - ebben az időszakban - csak Kecskeméten festett közvetlen egymás közelében, talán nem tűnik hipotetikusnak, ha e képek készülése helyszínét Kecskemétben jelöljük meg. Ezt erősíti a Kmetty-kép datálása, mely 1913-as évszámot mutat. A közös motívumok egyike egy férfiszobortorzó, mely a Louvre-ban őrzött Ares Borghese változatának tekinthető.8 Nem pusztán másolatról van szó. A Louvre-ban őrzött szobor egész alakos római másolat, míg a csendéleteken torzóként jelenik meg. Ez több kérdést von maga után. Ha az eredeti nem torzó, vajon miért „torzósította" a két festő a klasszikus művet. Esetleg ilyen gipszmásolat állt a rendelkezésükre. A korabeli gipszmásolatokat kínáló katalógusok választékában szerepelt ez a szobor, bár teljes alakban. Ennek ellenére nem elképzelhetetlen, hogy volt torzósított változata is.9 Maga Cézanne is rajzolta a művet, nem tartotta fontosnak a teljes alakot egy az egyben megrajzolni, noha rajzain inkább elfogynak a formák, mint Kmettyék esetében, akik a jellegzetes helyeken csonkították meg a szobrot. Tudjuk, hogy Perlrott Csaba előszeretettel alkalmazta festményein a szobor motívumát, gyakran szintén a Louvre gyűjteményéből származó plasztikát használt fel.10 Míg Kmettytől eddig a „Kék csendélet" mellett egyelőre csak egy szobros csendéletet ismerünk (Csendélet szoborral, Szentendre, Kmetty Múzeum). A Virág Judit Galéria 2010. őszi aukcióján tűnt fel egy újabb csendélet, melyen egy keleti figurát jelenít meg a festő. Kmetty János: Asztali csendélet, 1910-es évek közepe. Mégis a szoborszerű emberábrázolás később egyik markáns jellegzetessége lett Kmetty művészetének. Elek Artúr nem véletlenül nevezte találóan Kmetty - tízes évek második felében alkotott - monumentális műveit kifaragott képeknek.11 Éppígy Perlrott is megismétli szobrainak mozdulatait az élő modellek festésénél, modell és szobor így egymás allegóriájává válik. Összességében elmondható, hogy a szobormotívum előfordulásának

7 Kmetty János: Kék csendélet, 1913, olaj, vászon, 80x80 cm, magántulajdon; Perlrott Csaba Vilmos: Csendélet szoborral, 1913 körül, olaj, vászon, 89,5x79 cm, magántulajdon. (Rajtuk kívül egyelőre ismeretlen helyen Erős Andor szobros csendélete, és Dobrovics Péter is festett ilyen témájú művet.)

8 A szobor meghatározását ezúttal Nagy Ildikónak köszönöm. Ares Borghese római másolat a 2. századból, Louvre.

9 Lásd pl. Caproni P.P. Catalogue of Plaster Reproductions from Antique, Medieval and Modern Sculpture (Boston 1901). Ez egy teljes katalógus, méretekkel, árakkal, képekkel, óriási választékkal. Az Ares Borghese figuráját ők is teljes alakban sokszorosították. (Illetve ismert a „csak" fej változat.) A Medici Vénusznak volt torzósított változata is. Az 1 inchtől több láb méretben lehetett rendelni ugyanarról a szoborról.

10 Többek között Allegrain Fürdőzőjét idézte be gyakran vásznain.

11 „Képei a kéknek és szürkének hideg tónusából kifaragott művek. A tónus az ő művészetében nem az a formalágyító színréteg, aminek más festők műveiben ismerjük. Kmetty képeiben nincsen semmi ellágyulás, inkább keménység van bennük, dagadó hatalmas, de mindjárt ki is hűlt megkeményedett formák [...] Haladása körülbelül olyan, mint a követ faragó szobrászé: mint emez, ő is arca verejtékével dolgozik, szívósan festi ki tömegeit a térből és faragja ki a tömegből a formáit [...]" Elek Artúr: Kmetty János, Műbarát, 1922. 5. sz. 109-111.

108