Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 12. szám - SZÁZÉVES A KECSKEMÉTI MŰVÉSZTELEP - Kapócsy Anna: Kmetty János a Kecskeméti Művésztelepen
Kopócsy Anna Kmetty János a Kecskeméti Művésztelepen1 Kmetty János művészete kulcsfontosságú a magyar művészet 1911-1915 közötti periódusában. Személye és festészete átkötő láncszemnek tekinthető a Nyolcak tevékenysége, illetve a Kassák körül kialakuló aktivista mozgalom között. A világháborút megelőző „szélcsendben" konstruktív szemlélete biztosítja a hazai avantgárd folyamatosságát. (Hozzáteszem, ez az 1919-es periódus után is igaz, amikor a Magyarországot elhagyó Nyolcak és aktivisták közül szinte egyedüliként - Márffy Ödön mellett - viszi idehaza a modern művészet zászlaját.) Ráth Zsolt - Kmetty művészetét elemző alapos tanulmányában - pontosan azt a periódust emeli ki, melynek jelentős része a Kecskeméti Művésztelephez köthető.2 Két fontos tendenciát állapít meg, amely Kmetty e korszakában született műveiben csírájában megtalálható volt: egyrészt a szerkezetes naturalizmusét, melyből például Uitz Béla eljut a geometrikus absztrakcióig, illetve az ezzel ellentétes irányú klasszicizálást, mely a Szőnyi-kör árkádiafestészetében teljesedett ki a húszas évek elején. Tanulmányomban igyekszem megállapításait kiterjeszteni, hiszen Kmetty művészetének változása nagyban függött a Kecskeméti Művésztelepen kialakuló, eddig nem teljesen feltárt és körvonalazott műhelymunkától. Sajnos én sem tudom teljességében megragadni a jelenséget, amely sokkal nagyobb háttérkutatást igényelne, pusztán egy-két, a témához kötődő jelenségre hívnám fel a figyelmet. A Párizsból 1911-ben hazaérkező 22 éves festőt nem a fauve-ok „lecsengő" művészete inspirálta, sokkal inkább a kubizmus, mely hangos mozgalommá szerveződve ekkor éli virágkorát a francia fővárosban.3 A kubizmus egy rendkívül összetett jelenségnek tekinthető, de lényegét tekintve a reneszánsz óta érvényes képfogalom radikális megváltoztatását tűzte ki céljául, és alapvetően Cézanne konstruktív művészetéből indult ki. Kmetty hazaérkezése után festett, ma a Kiscelli Múzeumban található önarcképe, az egyik első kubizáló alkotás a magyar művészetben. A „szögletes" előadásmódú önportré a Művészház 1911-es zsűrimentes kiállításán volt látható, mellyel teljesen egyéni hangot ütött meg, hiszen a kubizmus hatásai jellemzően csak az 1913-as nemzetközi posztimpresz1 Ezúton köszönöm Boros Judit és Sümegi György művészettörténészeknek a tanulmány elkészítéséhez nyújtott segítségét. 2 Ráth Zsolt: Kmetty helye a magyar korai konstruktív törekvések között. In: Sub minervae nationis presidio. Tanulmányok a nemzeti kultúra kérdésköréből Németh Lajos 60. születésnapjára. ELTE, Budapest, 1989. 265-274. 3 Diener Dénes Rudolf egyik leveléből értesülünk arról, hogy a Párizsból éppen hazaérkező Kmetty „lázasan beszél a nagy vörös Parisról", ami teljesen fellelkesítette Dienert is, aki ekkor végleg elhatározta, hogy követi Kmetty példáját és elmegy a francia fővárosba. Diener Dénes levele Nagy Dánielhez 1911. július 21. MNG Adattár, 22596/86/7. 106
