Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 2. szám - Vörös István: A víz kísértetei Nagymarosnál; Nem mi nem ő; Nem mi nem minket; Mérlegek harca; Várj! Hiszen épp (versek)

Nem mi nem ő

Ami jó volt, közepes lett. A közepes rossz. De a rossz feljavult, és néha jónak tűnik, bár nem az. Nem a rossz lett jó. A közepes kelt meg,

mint a kenyér.

A közepes kelt föl, mint a forrongó nép. Kiszorított mindent a helyéről.

És elpusztította a helyet is, magát. Nincsen

számodra hely. Számon kívül maradtak számolják magukat a jók közé. Közben a jó nem a mi művünk. Mű. Nem-mi alkotása. Nem-mi szerintünk az

egész világot megteremtette. De az nem ő.

Nem mi nem minket

Az egyistenhit nem sokkal pontosabb fogalom, mint az egy emberes valóság.

Bár lehet, hogy az igaz is.

Egyetlen valódi ember jön ki belőlünk. Belőletek, ember-hasonlatok.

Ember-morzsalék! Mi kell együtt legyen a valódi emberben? Gondolat.

Szellem. Lélek. Erkölcs.