Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 12. szám - Iványosi-Szabó Tibor: A kocsma szerepe egy hódoltsági mezővárosban

A városi kocsma kára 1687-1700 (pintben meghatározva)

Ev

Bírák

Utasok

Papok

Katonák

Németek

pint

liter

1687

2.858

2.691

95

1.665

3.824

11.133

18.703

1688

2.032

2.822

260

736

3.564

9.414

15.816

1690

3.045

3.766

224

794

6.851

14.680

24.662

1691

2.185

2.039

144

361

1.838

6.567

11.032

1692

2.421

2.406

104

330

2.382

7.643

12.840

1693

1.989

1.810

80

267

2.226

6.372

10.705

1695

2.079

2.052

83

142

1.570

5.926

9.956

1696

2.141

2.092

24

1.785

6.042

10.151

1697

1.547

1.435

93

173

2.373

5.621

9.443

1698

1.272

1.593

66

445

3.809

7.185

12.071

1699

1.173

936

56

89

2.204

4.458

7.489

1700

1.676

1.551

122

71

2.575

5.995

10.071

A sokszor és sok néven rögzített károkat három nagy csoportba oszthatjuk. A bor kezelése és kimérése során minden körülmény között számolni kell a minimális „csurgással" és a söprűvel, ami a kilencvenes évek feljegyzései szerint kb. 9-10%-ot tett ki. Mivel ezt a tanács értékesítette, az 1690-es évekig minden bizonnyal ezért nem vették a károk felsorolásakor nyilvántartásba. Ide számítottuk azt az elhanyagolható mennyiséget, amit a „borvonók" számára biztosítottak.

Lényegesen nagyobb volt az a kár, amelyet a tanács működésével lehet szoros kapcsolatba hozni. Ebbe a csoportba sorolható a „város asztalára" és a „bíráknak" küldött bor. Ugyancsak ide kívánkozik az a ritkán fellelhető tétel, amit részben a „fogott bírák", illetve a megye tisztviselői fogyasztottak el: „Város asztalára vendégöknek 26 pint." A város különféle küldöttei, „postái", beszerzői ugyancsak a kocsmában vehették fel a nekik útjukra járó bort, amelynek mennyisége évenként közel akkorára dagadt, mint ameny- nyit a bírák fogyasztottak. A két felekezet papjainak viszonylag rendszeresen juttattak bor a csapiárok, akik minden alkalommal pontosan azonos mennyiségű bort kaptak. A számukra kiszolgáltatott ital részben a szakrális, liturgikus eseményekhez kellett. Ide kívánkozott az 1686-os évig terjedő táblázatban az egyéb címszó alá vett kár, valamint a borvonóknak, a város juhait nyíró munkásoknak, a malomjavítóknak stb. szolgáltatott alkalmi tételek.

A harmadik csoportba tartozó kárt az előző kettővel szemben gyakran bitangnak mondták, jelezve, hogy ebből a városnak semmiféle haszna nem származott. Valójában a legnagyobb kárt ez jelentette a közösség számára. Itt két nagy csoportot lehet megkülönböztetni. 1686-ig a katonák címszó alatt gyűjtöttük össze mindazokat a tételeket, amelyeket a keresztény katonák számára szolgáltattak ki. E rovatban összegeztük a katonák, kurucok, végváriak, felföldiek néven nyilvántartásba vett csoportoknak adott bort. A másik nagy

56