Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Bögre Zsuzsanna: A "hazatértek" emlékezete (Tóth Ágnes: Hazatértek. A németországi kitelepítésből visszatért magyarországi németek megpróbáltatásainak emlékezete)
zónába pedig 50 000 fő került. A korabeli becslések az országban maradt német nemzetiségűek számát 230 000 főre tették. (16. o.) A kormány nem akarta befejezni a kitelepítést 1948-ban, az itthon maradt német nemzetiségű személyek közül 110 ezren hónapokon keresztül még bizonytalanságban éltek. Vagyonuktól, politikai jogaiktól megfosztották őket, engedély nélkül nem vállalhattak munkát, és lakóhelyüket sem változtathatták meg. Kiemelendő viszont, hogy mentesítettek a kitelepítés alól 120 000 főt, foglalkozásaik miatt. A bányászokat, ipari munkásokat, mezőgazdasági napszámosokat. A visszaszökők száma 8-10 ezerre tehető, tehát a kitelepítettek 5-6%. A szerző a történelmi összefoglaló után részletesen bemutatta interjúalanyaik demográfiai adatait. Kiderült, hogy összesen 54 érintettet kerestek fel, ami igen soknak és hatalmas munkának mondható, érdemben azonban 45 interjú elemzésére vállalkozhattak. A kutatás során élettörténetbe ágyazott strukturált interjúkat készített a kutatócsoport, amelynek során a kitelepítésre és a visszaszökésre fókuszáltak. Tóth Ágnes imponáló témaismerete egy nagyon részletes interjúvázlat elkészítését tette lehetővé, amely keretek között tartotta a beszélgetést. A szoros interjúvázlat egyszerre lehet előny is és hátrány is. Előnyt jelent a kutató stábja számára, amikor a téma kényes, vagy esetleg a kérdezőbiztos nem annyira járatos a témában stb. Hátrány viszont abban jelentkezhet, hogy a kérdezett megszokja, hogy emlékezése terelgetve van, s így nehezebben indul el asszociációja a kérdésekkel kapcsolatban. A szabad asszociációra azért van szükség, mert csak így bukkanhat elő eddig még ismeretlen fordulat, esemény a témával kapcsolatban. A kötet harmadik fejezetében közölt interjúk bemutatása azonban arra engednek következtetni, hogy a kutatók igen jól használták fel az interjúvázlatokat, meséltették a visszaemlékezőket ameddig csak lehetett, s csak ott tettek fel kérdéseket, amikor az már segítséget jelentett a megkérdezett számára. A Hazatértek történeteit tematikus elemzéssel dolgozta fel Tóth Ágnes. Az élettörténeti interjúk elemzésének ez az egyik lehetséges módszere. Ilyenkor a megkérdezettek visszaemlékezéseiből a kutató maga állít össze egy általánosított verziót. Az elemzőnek figyelnie kell arra, hogy a szóbeli elbeszélések, emlékezetek s a kapott szövegek arról szólnak, hogy „hogyan él a múlt a mában." Tehát folyamatosan kontrollálnia kell a szöveget egyéb forrásokkal vagy a téma nagyon alapos ismeretével. Jelen kötetben mindkét feltétel megtörtént. A kötet központi része, a második fejezet öt alfejezetből áll. Az események időrendjét követve az első alfejezetet az „otthon büdös svábok, itt cigányok vagyunk!" mondat foglalta össze. A „ki vagyok én" kérdésére nem tudtak válaszolni a kitelepítettek, mert sehol sem kellettek. Ennek a problémának a kifejtése során jó egyensúlyt kapott az interjúszövegek bemutatása és azok elemzése. A szerző kiemelte, hogy a kitelepítetteket elbizonytalanította, hogy cigánynak nevezték őket Németországban, jelezve ezzel, hogy ott sem kívánatosak. Ez azért is volt számukra fájdalmas, mert így értelmét vesztette német nemzetiségük miatti szenvedésük. Második altémaként a „még el sem mentünk, már voltak itt mások" helyzetet tárják elénk az interjúalanyok visszaemlékezései. Itt arról van szó, hogy egyszerre zajlott az országban a németek kitelepítése, illetve a szomszédos országokból érkező magyarok kényszeráttelepítése, sőt még a földosztás miatti betelepítés is. Ebből a részből világosan láthatóvá válik a kitelepítettek és betelepítettek közötti érdekellentétek. Az olvasó számára világos lesz az is, hogy a nagypolitika játékszerévé nemcsak az a csoport vált, amelyik elszenvedte a hatalmasok akaratát, hanem azok is sokat veszítettek, akik látszólag nyertesnek érezhették magukat. A visszaemlékezések fájdalmasan őrzik a kényszer hatására és az önként (a földosztás miatt) érkezett telepesek közötti különbségeket. Azokra haragszanak igazán az interjúalanyok, akik a „készbe beleültek". Harmadik kiemelt problémakör lett a „nem fogadtak be minket", majd ezt követte a „hazavágytunk, ahol a bölcsőnk állt" téma részletezése. A címek az interjúalanyok megfogalmazásai, amelyek emelkedett stílusban fejezik ki az érzelmeket. Általános tapasztalat, hogy az emlékezet érzelmekkel, értékekkel telített szövegekben jelennek meg, függetlenül attól, hogy iskolázott vagy iskolázatlan-e az interjúalany. Vagyis az elemzőnek nem kell kényszeresen kutatni a szövegekben „jó" mondatok után, valósággal hemzseg a visszaemlékezés árnyalt kifejezésektől. 111
