Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 10. szám - "Az, mikor mind a kettőnek jó, az a legnagyobb boldogság a világon" (Balázs Lajos néprajzkutatóval Mirk Szidónia-Kata beszélget)

és serdülőt) sokkal felvilágosultabbak a nemi kérdés tekintetében, gyakran a gyermekeket mintegy kísérleti eszközként használták (nyári gyakorlat), vagyis kiprovokálták, rávették a kisebbeket, hogy mímeljenek egy nemi aktust. Otthon ők is hallgatóztak meg leskelődtek, de ezek mind sötétben zajlottak, éjszakai jelenségek voltak, itt viszont fényes nappal követhették végig. A másik nagyon jó alkalmat az állatok legeltetése jelentette. A faluközösségen kívüli térségben csak egymás között voltak, elindult a kísérlet, újra kipróbáltak helyzeteket, pozíciókat. Megfogták a leánykát, s megnézték, honnan nő ki a lába. A nemiség iránti érdeklődés megjelenésében az állatok párzása is nagy szerepet játszott; a közvetlen vizuális élmény sajátos módon alakította erotikus élménnyé a nemiségről alkotott halovány képet.

Míg a fiúk kíváncsisága a lányok nemi szerveinek meglesésére, arra, hogy „van-e ott szőr", „kiszöktek-e a csicsei" irányul, addig a velük egykorú kislányok fantáziáját a szeret - nem szeret sorskérdés, illetve egy esetleges nemi aktus kérdése foglalkoztatta. A két alábbi erotikus gyermekjátékot (csak Csíkszentdomokoson találkoztam velük) 10-14 éves lánykák játszották társasjátékként. Az egyik az imolás játék, egyféle jósló, erotikus tartalmú, amikor gondolni kell egy adott fiúra, s a véletlenül alakult helyzetekből megtudni, hogy szeret vagy nem szeret, vagy csak arra kellek neki... A másik a margarétás játék.

Külön kiemelnék egy harmadik, érdekes beavató játékot, a komaasszonyozást. Milyen remek iskolapéldája a beavatásnak, a valaminek a megtanulására! Aki ezt alkotta, mesterművet alkotott. Rendes házat rendeztek be nyáron általában az istállóban, s vasárnaponként lakodalmast játszottak. Ki voltak osztva a szerepek: anya, lánya, fia, komája, szomszédja... Tudniuk kellett, s ha nem, egymástól megtanulták, hogy milyen ételeket kell vinni a „bubalátóba". Milyen bölcs dolog volt! Mellékesen kitakarították az istállót, a fiúknak a katonaságról kellett beszélniük. Ilyenkor kiderült, ki figyelt jobban otthon, hogy miről is beszélnek a felnőttek.

Tehát elmondhatjuk, hogy az iskola részéről ma sincs elfogadható és egyértelmű beavató, felvilágosító munka, a család részéről sincs, elsősorban a hasonló komáktól, azonos nemű felnőttektől kérhettek felvilágosítást.- A paraszti nemkultúra kutatása még mindig elhanyagolt része a néprajzkutatásnak. Ortutay már a 30-as években rávilágított e hiányosságra, Vajda Mária a 80-as években szintén „mérleget" készített. Az Ön munkája, mondhatjuk, előzmény nélküli, hiszen azóta sem született komplex monográfia e témában, a nemiség kérdése csak érintőlegesen jelentkezett a részkutatásokban. De nemcsak ezekben különbözik az előző kutatások jelentős részétől, hanem abban is, hogy a pozitivista szemléletet és a leíró néprajzot a háta mögött hagyva, értelmező is.- Elsősorban abban különbözik az előző kutatásoktól, hogy az idealizált paraszti világ, az idealizált szerelem és nemi kapcsolatok helyett a megélt helyzetek, megtapasztalt helyzetek feltárására helyeztem a hangsúlyt. Ortutay valóban az 1930-as években közölte azt a tanulmányát6, és 50 esztendő telt el, míg a néprajzkutatás válaszolni próbált a kemény hangú bírálatra. Amúgy Ortutay is elsősorban a lakodalom és a párválasztás világában látta inkább megvalósulni a nemiség kérdésének kibontakozását. A 80-as években született meg az a kezdeményezés, hogy tudományos konferenciát szerveznek e téma köré, ennek kétkötetes termése jelent meg: Erósz a folklórban (Erotikus jelképek a népművészetben; érdekes, hogy a belső borítón Erotikus jelképek a néphagyományban cím szerepel), A szerelem kertjében (Erotikus jelképek a művészetben). Továbbá, ha csak rátekintünk a tartalomjegyzékre, akkor ilyen címeket olvashatunk, hogy Szerelmi-erotikus szimbolika a népköltészetben, A szerelem képes nyelvéről, A szerelem témái a népmesékben, Erosz a jeles napi

6 A magyar parasztság szerelmi élete. 1935.

97