Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Fried István: "Két végtelen között a név…" (Tandori-próza, versből kibontva: Nat Roid, „…de maradj halott”)
„Azt mondta, hogy mindig múzeumhoz, galériához, művészeti helyhez kötötte akcióit, azt tehát, amit művészi szándékkal csinált; hogy a nagyon köznapi, az egyáltalán nem művészinek látszó dologról eleve tudhassa mindenki, hogy művészetnek szánták..." A „művészetelméleti" vita már nem folytatódik soká, valójában a nyomozók nyomolvasásába, felderítő, „tényeket" gyűjtő munkájába illeszkedik ez a beszélgetés is. Catucci valójában értetlenkedik, miért ragadják ki a „tömérdek szimultán történés közül" akciójának egy töredékét. A nyomozók rekonstruáló törekvése és Catucci konstruálóé között aligha lehetséges átjárás, Catucci „hatás"-ra törekszik, ennek érdekében épít a hagyományos helyek művészeti szempontból szakralitására, a nyomozók viszont szeretnének arról tájékozódni, miként függ(het) össze bűntény és cselekvésművészet, összefügg-e, nem titkol-e valamit (cselekvésművészete mögé bújva) Catucci. Ez azonban a művészeti mögé a cselekvésművészettel nem jellemezhető hátteret festi föl (vagy kíséreli meg fölfesteni), és noha Ron Sadie egyáltalában nem járatlan a művészetben (az irodalomban különösképpen nem), a Catucci szavaiban lelhető ellentmondásokra, művészete (Sadie bizonyára idézőjelbe tenné) ambiguitására keresi az érveket. Művészet és bűntény kapcsolódása messze nem könnyed feltételezés, a bandafőnökről, Thibertről megtudjuk, hogy „énekes színész", aki külföldön turnézik. De ezt sejti meg Joe is, mikor részint megismétli Catucci akcióinak leírását, részint összefüggésbe hozza a bűnténnyel, amelynek hasonlósága a cselekvésművészettel kitetszhet. „És az elmélet - folytatta Joe - mindössze annyi, hogy Catucci azt mondta: ezeket a köznapi dolgokat művészi színhelyeken kell lebonyolítani... múzeumban és a többi... hogy eleve művészetnek gondolják az emberek. És akkor tényleg művészi produkciók lesznek. Hát egy ékszerbolt... efféle gengszterek vonakozásában." Hogy valójában mi és miért történt, ki(k) a tettes(ek), az áldozat(ok) a meglehetősen kuszának tűnő, noha a történések szálait a kezében tartó (tartani törekvő) elbeszélő számára, az elbeszélés végén kevéssé lesz érdekes, átadja a szót Dejan Tradicsnak és feleségének, az írónőnek, Drágának (magyarul is drágát, kedvest jelent), akik egymással beszélgetve és az újsághírekben tallózva rekonstruálják maguknak a történetet. Az írónő a füzetébe jegyzetelt, a kitépett lapok egyike-másika azonban megsemmisítésre vár, s az ideges írás jeltévesztést eredményez. „Gépies írás, de furcsa, az írógép hibalehetőségét áthozom kézre?" A fölösleges lapok megsemmisítése ellenére marad a följegyzésekben valami nyugtalanító, nem sikerül „valami kerek egységgé" összefoglalni egy-egy esetet. „Az a Dejan és az a Draga valahogy mintha élő halott lenne". A történet folyamán Draga megérzi a „nagy sztori" alakulásának lehetőségét, de ebből számára nem pottyan le semmi. Efféle érzése Tradicsnak is támad: „Már megint nem a saját történetemet élem." A regény utolsó (harmincnégyessel, - 33+1 - jelölt) fejezetének kezdetekor még mindig csak „Feljegyzéseket készített". Miközben „ők hatan", ti. a madarak kint alszanak. A papírlapokat Dejan is elolvassa, és sokatmondó gesztussal újságpapírba csomagolja. „És hányszor gondolkodom valóban" - írta Draga másnap, „hogy a művészet az írásnál tart-e, vagy az ilyen térbeli cselekedetnél inkább, ahogy az én írásom is beletemetődik az újság lapjába. Akkor..." Az elmélkedésnek folytatása lesz, de visszavonatkoztatható a regényegészre. Irodalminak szánt szöveg és kevésbé irodalminak tekinthető újság összegződik egy cselekvésben, miként a cselekvésművészet burkolja az örökölt helyszíneket, fogalmakat. A cselekvésművészet, a bűntény és a bűnügyi regény egymásra utaló, egymást rejtő és egymást értelmező (közös) aktivitása egyként számításba jöhet, végül a regény a regényben nem készülhet el, Draga feljegyzésével cseng ki a mű: „Draga hozzáírta ehhez a »tollbamondáshoz« még a magáét: A reggeli lapokat hozta nekik a posta; külön-külön változatban olvashatták (csak Dejan kisebb kalóriaértékű koszt fölött ugyanazt): ahogy a Heyswaller (vagy Lara Clagola-) ügy részletei, meg-megoldódva mind pontosabbá tették 94
