Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - FALUDY GYÖRGY CENTENÁRIUMÁRA - Bence Erika: Egy (még) névtelen műfajtípus jelenléte (Márton László, Schein Gábor és Vasagyi Mária regényírásáról)
műfaji szempontból problematikusnak jelölt regényekben rendszerint szellemi tettként, mozgalomként, folyamatként manifesztálódik, ezért e művek a művészregény, illetve a nevelődési regény felé is kötődéseket mutatnak. Elképzelésünk szerint egy olyan regénytípusról van szó, amelynek műfaji konstellációja a XX. század végi történelmi regény vonzatkörében jött létre, de attól lényegesen el is különbözött; leginkább művelődés- történeti regényeknek nevezhetnénk, vagy a pszeudovalóságos tényregény elnevezéssel jelölhetnénk őket. A továbbiakban három vonatkozó példa, Márton László Minerva búvóhelye (2006), Schein Gábor Bolondok tornya (2008) és Vasagyi Mária Pokolkerék (2009) című regényének vizsgálata révén kísérelem meg felvázolni a jelölt regénytípus műfajkonstelláló elemeit, jellegzetességeit. A három közül csak a Minerva búvóhelye klasszikus értelemben vett regény: a Bolondok tornya az európai és a magyar verses regény - évszázadokat átívelő - alakulástörténetébe illeszkedik, míg a Pokolkerék a napló- és a szótárregény kvalitásait mutatja. Tehát igen gazdag műfaji hagyományt mozgósítanak, ugyanakkor kompozíciós szerveződésük még tágabb társművészeti és interdiszciplináris diskurzusok felé nyit utat. A három regényben megegyező konstruktív elv a képzőművészet jelenségeinek központivá emelése és jelentésadás szolgálatába állítása. A nevek/életművek, tények valódisága, valamint a Johann B. névjelölés mögött egyértelműen azonosítható történelmi alak, Batsányi János személye is a referenciális olvasás lehetőségét veti fel Márton László Minerva búvóhelye című regényében. Az elmélyültebb vizsgálatok azonban e módszer kétségességére mutatnak rá - kiderül ugyanis e referenciák problematikus mivolta. Pl. Batsányi János nem volt a Felső-Magyarországi Minerva című lap szerkesztője, A látó című költeménye nem jelent meg életében, Baumberg Gabriella a regény cselekményének idején már négy éve halott, a történelmi fikciós elbeszélést lezáró napfogyatkozás nem a regényben megjelölt évben játszódott le. A magyar költő, folyóirat-szerkesztő, a jakobinus mozgalommal szimpatizáló, majd Napóleon prokla- mációját magyarra fordító (más értelmezések szerint szerzőként papírra vető) radikális értelmiségi szerepe nem nyer jelentést, alakja ilyen formában kevésbé válik értelmezhetővé a regényszöveten belül. Helyette Batsányi a kulturális értelemben vett idegen, a száműzött alakja, létezésének tartalmait képi jelentések révén kifejező és megjelenítő műértő/esztéta személyisége nyer jelentést: az irodalom- és művészettörténeti olvasás lehetőségét konstituálja. Épp ezért nem érdektelen megvizsgálni a regényben szereplő pszeudovalóságos műalkotások művészettörténeti aspektusait és összefüggéseit, még akkor is, ha létezésük is olykor kérdéses. A valódiság kérdése ilyen értelemben domináns szöveg- és jelentésszervező mozzanat: a regényírásra vonatkozó reflexióként és művészi dilemmaként egyaránt jelen van. Két képzőművészeti alkotás, Heinrich Friedrich Füger (1751-1848) Minervát és Boéhiust ábrázoló festménye, illetve Vinzenz Georg Kininger (1767-1851) Minerva és Arachne versengését megjelenítő metszete, ezek másolatai és értelmezései képezik Márton László regényének legfőbb jelentésszervező eljárását. Füger festményéről Kininger és tanítványa, Josef Hafner (1799-1891) is készít másolatot. Emellett több más képi és látványelem - a Minerva-jelentés tropikus vonzatai (metaforái, szimbolikus alakzatai) és tárgyi megformáltsága (Minerva-szobrok), a kőnyomat (litográfia ejárása, a regényben is szereplő Joahim Alois Senefelder [1771-1851]), valamint a fénykép és a látványszínház (Louis-Jacquez-Mandé Daguerre [1787-1851] újításai) - vesz részt a regény bonyolult jelentésstruktúrája kialakításában. 96
