Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - FALUDY GYÖRGY CENTENÁRIUMÁRA - Borsodi L. László: "Sátán és Isten foglya" (A költői képek mint világértelmező alakzatok Baka István költészetében)
szavakból, az olyan szótáj, amely tele van negatív princípiumokkal - a „szürke téli ég", a „havas vidék", a „varjú" a költői nyelv isteni eredetét tagadják, törlik, a (vers)tájkép a költői nyelv démoni voltát érzékelteti. Ezt a tájképet követi a fohász (a 6-8. szakasz): „Vonul a téli szürke menny, - mögötte ki hajol a gép fölé, mely szüntelen cseng, sort vált, zakatol? Talán te írod, Istenem, a föld színére versedet? Hozzád fohászkodom - nekem add meg, hogy benne rím legyek! És hogyha rímnek engemet elég tisztának nem találsz, beérem azzal is - legyek versedben asszonánc!" A hatodik szakasz mintha újrakezdené a verset: a fohász egy változtatással (az „ég" helyett a „menny" szó szerepel) megismétli a tájkép nyitó sorát, de nem folytatódik, hanem gondolati reflexió fogalmazódik meg: „ki hajol / a gép fölé"? Az alkotó identitására kérdez rá az én a démonikus táj-vers-kép kapcsán tapasztalt kudarc után. Ezzel tulajdonképpen egyrészt azt mondja ki az én, hogy a már megalkotott tájképnek ő nem szerzője, hanem a mű részét képező alkotási, megképződési folyamat nyelvbeli szemlélője volt, másrészt azt az értelmezési lehetőséget is felveti ez a kérdés, hogy mi szükséges ahhoz, hogy műalkotásléte - nyelv által uralt alkotói énként - eljusson az isteni nyelvbe. Az utolsó két szakaszban a táj-vers az Isten-költő metaforával egészül ki. A lírai én megszólítja Istent, a költő-istent, a maga látomását vetíti ezzel a kozmoszba, amely maga az irodalom, a költészet.89 A fohásszal („Hozzád fohászkodom - nekem / add meg, hogy benne rím legyek!") önmaga nyelvben létezését, költészet, a költő-isten által való teremtettségét mondja ki. Azt kéri, hogy megalkotottságával - ha nem is tisztán csengő rímként, csak asszonáncként - részévé válhasson a vers által létesülő isteni/ tökéletes nyelvnek, amely maga a megalkotott vers.90 Az irodalom, a vers önállóságának, autentikus voltának vagyunk tanúi, amely önmaga függetlenségére, szabadságára mutat rá. V. 4. Isten: az én számvetésének lehetősége (A kései versek istenképéről) Tekintettel arra, hogy több tanulmányban is kifejtettük91 a kései versekben - főként a November angyalához című kötetben - körvonalazódó bakai istenkép, az Isten mint nyelvi produktum poétikai sajátosságait, ezért itt csak néhány általánosításra és összegzésfélére 89 Fried István: Egy és megkettőzöttség, 193. 90 Uo. 91 Borsodi L. László: „...bennünk, emberekben van". Baka István istenképéről, Forrás, 2001/3.; „Csak a szavak már nem maradt más". Baka István Gecsemáné című verséről, Tiszatáj, 2004/3.; „Nem kértelek s nem kérnélek ma sem". Széljegyzetek Baka István Zsoltár című verséhez, Székelyföld, 2006/8. 90
