Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - FALUDY GYÖRGY CENTENÁRIUMÁRA - Borsodi L. László: "Sátán és Isten foglya" (A költői képek mint világértelmező alakzatok Baka István költészetében)
Borsodi L. László „Sátán és Isten foglya" A költői képek mint világértelmező alakzatok Baka István költészetében I. A kép „a versbéli valóság alapeleme" (Bevezetés) Mivel a kép megnevezés tág fogalom, vizsgálódásunk elsősorban a metaforára1 irányul, amely világkonstruáló költői eljárás Baka István költészetében. A metafora kapcsán óhatatlanul szót kell ejtenünk a hasonlat és a megszemélyesítés szerepéről is. A kép létmódjával kapcsolatban magát a szerzőt idézzük, aki a vele készített interjúkban többször is megfogalmazza, mit jelent számára a kép, milyen szerepet szán neki költészetében. Tulajdonképpen elméleti hátterét adja kettősképei, különösen a metafora létjogosultságának, természetének. Ez az elméleti alapvetés egyszersmind Baka költői tudatosságának a bizonyítéka is. „Az olyan verset szeretem, ami nemcsak szól valamiről, hanem önmagában véve is valami, József Attila-i kifejezéssel: szemléleti világegész. A kép számomra nem díszítőelem és nem illusztrált gondolat, hanem a versbéli valóság alapeleme, ezért tartom szükségesnek, hogy egy versen belül a képek azonos motívumkörből vétessenek. Még pontosabban: legyen egy motívumköre a metaforák »hasonlóinak« és egy másik a »hasonlítottak- nak«, ezáltal próbálom megteremteni a látvány és a mögöttes tartalom egységét. Például a Ballada című versemben az egyik motívumkor az éjszakai táj elemeiből (holdfény, sarkcsillag, tó, pipacsok stb.) szerveződik, a másik a szerelem - mátkaság - halál motívumaiból (fátyol, gyűrű, halotti lepel stb.). Általában kerülöm az olyan metaforákat, amelyeknek egyik eleme elvont fogalom, mert ezeket kevésbé lehet »látni«."2 „Én a versben mindig a valóság egészéről akarok szólni. A valóságot mindig abba a versbe próbálom sűríteni, amit éppen írok. Ezért választok tárgyul mindig egy látványt, s e látvány minden elemének megkeresem a megfelelőjét a verset sugalló életérzés vagy élettény elemeivel. Például a Circumdederunt című versemben egy pókhálós pince és a »világ« képe mosódik össze úgy, hogy a »világ« minden eleméhez a »pince« egyik elemét kapcsolom, az egész tehát egy kimondatlan alapmetafora - a világ pókhálós pince - kibontása. Persze ez a módszer ilyen tisztán ritkán érvényesül, de arra mindig vigyázok, hogy a kiindulásul szolgáló látványba ne keverjek oda nem illő, az alapmetaforától idegen képi elemeket. "3 1 Szövegértelmezéseinkben az érvényes metaforaelméletek közül Zalabai Zsigmond: Tűnődés a trópusokon című könyvének metaforafogalmát tartjuk szem előtt. Zalabai szerint a metafora a szókép két tagja között a hasonlóság mellett a különbözőség mozzanatát is tartalmazza, és kifejezi „a metafora működési elvének megértéséhez (...) szükséges »kölcsönviszony«-ra való utalást." 88. A metafora interakciós természete folytán „a figyelem megkettőzését, a jelentésalkotás kettős, párhuzamos pályán való haladását igényli" - írja Nagy Gábor a Zalabai-féle metafora-felfogásról. In: Uő: „...legyek versedben asszonánc", 20. 2 Baka István: „Közösségre vágyakozom". Beszélgetőtárs: Görömbei András, 229. 3 Baka István: „Akkor vagyok a legszemélyesebb, amikor álarcot veszek fii". Beszélgetőtárs: Vecsernyés Imre, 238. Még in: Nagy Márta: Baka István világterei, 67. 68
