Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - FALUDY GYÖRGY CENTENÁRIUMÁRA - Gömöri György: A százéves Faludyról, több szemszögből és olvasatban
Szovjet nacsalnyikok, jenki hülyék helyett, hazai cenzorok, párttitkárok helyett, siker, pénz, kényelem és törtetés helyett tudjátok mi vezet? A lelkiismeret. Az én nemzedékem különösen számon tartja Faludynak azokat a politikai verseit, amelyek történelmi keretbe helyezik mindazt, ami Magyarországon történt és történik. Nagy Imre kivégzéséről írt versében Faludy így mutatja be fizikai valójában a forradalom miniszterelnökét: „...s egy óra sem kell már, amíg / Kossuth Lajost, Rákóczit, Dózsát / beérik kurta lábai", majd Nagy Imre szelleméhez írt versében ugyanőt mint a recski politikai foglyok meg- mentőjét, a lassú halálra ítélteknek az ötvenhármas amnesztiával életet adó hőst méltatja: „így lettél / apám után apám". És persze évekkel később megírja az „Ezerkilencszázötvenhat, te csillag" című szép versét is, amelyik kihagyhatatlan a forradalmi versantológiákból, ha nem éppen címadójuk. A világ további sorsát illetően Faludy az idő múltával egyre pesszimistább. Az „Alkalmi vers a világ állásáról — Koestlernek" (a dm kis csavarással egy József Attila-verset idéz) 1975- ben íródott, de üzenete mintha ma is érvényes lenne: „Elérkeztünk oda, hol az / embertelen az emberi, Is míg virul minden anyagi, / elpusztul minden szellemi?", és az Összegyűjtött versek vége felé van egy figyelemre méltó szonett, A kilencvennyolcadik, amelyben Faludy hitet tesz a kor mellett: mindenek ellenére jó volt élni a huszadik században, amikor kiváló fogorvosok működtek és nem égették meg az embert eretnek nézeteiért, de ugyanakkor rettegve tekint a jövő elé: „s tudtuk, mi jön? s mikor így állunk, ahogy állunk / s nézzük a lassan ránkhulló ködöt Is a szakadékot lábaink előtt". Faludy még megérte a vasfüggöny leomlását és a múlt század utolsó, optimista évtizedét, amikor úgy látszott, hogy a megnövekedett szabadság mellett egy időre béke is lesz a világban. Öregkori hazatérése és összes műveinek hazai kiadása volt a sors jutalma egy változatos, gazdag, de hányatott és lényegében átbolyongott életért. De A kilencvennyolcadik jóslata, meglehet, érvényes marad a huszonegyedik századra, azzal a kiegészítéssel, hogy ma már egyre élesebben látjuk a kirajzolódó szakadékot, s egyre kevésbé hisszük, hogy meg tudunk kapaszkodni valamiben a szakadék szélén. 3 Faludyhoz elég korai olvasmányemlékeim fűződnek. A belvárosi házban, ahol felnőttem, fényképész barátunknak kiváló könyvtára volt, ebben még gimnazista koromban ráakadtam A pompeji strázsán második, 1946-os kiadására. Volt olyan ismerősöm, aki féltve őrzött egy háború előtti Villon-balladáskötetet, s betéve tudott sorokat a Faludy- átköltésekből. Anyám, aki újságíróként dolgozott, személyesen is ismerhette a költőt - mindketten szociáldemokraták voltak, és alighanem többször találkoztak. Mintha én is láttam volna Faludyt pár percre a Magyar írószövetség emlékezetes 1956. szeptemberi közgyűlésén, ahol teljes gőzzel folyt a korábban bebörtönzött írók rehabilitációja, munkásságuk elismerése. Utána már csak Londonban találkoztunk 1957-ben. Mit csinált Faludy Londonban? Pár évig, amíg Angliában működött a lap, többedma- gával szerkesztette a hazulról kimentett Irodalmi Újságot Ez a „többedmagával" azért 62
