Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 12. szám - Bombitz Attila: Sztyepan Pehotnij feltámadása (Kommentárok és jegyzetek Baka István életműkiadásához)
tanulmánya. A Dance macabre fejezet a líra metszetelemzéseit kínálja: Bazsányi Sándor az evés, a felzabáltatás metaforájában a Baka-költészet indulat voltát, Nagy Márta a metafo- rikusságot mint létértelmezést és a világ újrateremtését, Szigeti Lajos Sándor a haláltánc motívumát, Valastyán Tamás a halálábrázolást, nyelv és halál ellentmondásos viszonyát, Németh Zoltán pedig Tőzsér Árpád és Baka István költészetének közös vonásait értelmezi tanulmányaiban. Baka életművének értelmezésében kiemelt jelentőséget kapott az orosz kulturális háttér. S alóla kitetszik Oroszhon... fejezetcím alatt találhatók a fordításhoz és oroszsághoz fűződő viszony transzferelemzései: tanulmányában Bagi Ibolya a Jeszenyin az Anglettere-ben című verset elemzi, Szőke Katalin a Brodszkij-fordításokról értekezik, Schein Gábor a Sztyepan Pehotnij-jelenség kapcsán az eredet nélküli fordítás költészetét mutatja be, Fenyő D. György pedig Sztyepan Pehotnij Társbérleti éj és József Attila Külvárosi éj című verseinek hasonlóságaira mutat rá. Baka prózájáról három előadás került a szerző kisregény gyűjteményének címét idéző Beavatások fejezetbe: tanulmányában Bombitz Attila a teljes prózai életművet recepciótörténeti nézőpontból mutatja be, Faragó Kornélia a kisregények képzeletbeliségét értelmezi, Olasz Sándor pedig a Szekszárdi mise látomásosságát elemzi. A kötet záróírását az egykori, az igazi Kincskeresőnek - és persze szerkesztőjének - szentelte az egykori társszerkesztő, Kovács Lajos. Az „Égtájak célkeresztjén" konferencia és konferenciakötet, ahogyan immáron a hat kötetből álló életmű is, Baka István teljes írói és költői életművének rendszeres újraolvashatóságát biztosítja. A kritikai irodalom, ahogyan maga a műegész is, „a szavak" immáron az olvasó rendelkezésére bocsáttatott. Csak a szavak már nem maradt más csak a szavak csak a szavak a tó szavában úszom én hol a hínár mondata tapad testemre és a mélybe húzna de hát az is csak szó a mély nevezz meg és a név a szó majd kiszabadulva partot ér csak a szavak már nem maradt más nem táplál kenyér s a bor lélek vagyok ki test-koloncát hurcolva folyton megbotol a semmi és a lét közötti küszöbben bár ez a küszöb szó maga is csak és riadtan tévelygek a szavak között jó volna lenni még talán de mit is tegyek ha nem lehet a szótáradba írj be s néha lapozz fól engem és leszek 63
