Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1. szám - Fekete J. József: „A miniatúrákba hágjanak bele a mindennapok” (Műfaji marginalitás Szentkuthy Miklós életművében)
impressziót, amit a dedikáció írása közben éppen a megajándékozandó iránt meghatározónak tartott. Beck András értelmezésében Szentkuthy dedikációi „egyfajta színeváltozás, átminősülés tárgyai lesznek", a „formális gesztusokból irodalmi és életrutinunkat váratlan villanófénnyel bevilágító vinyettákká "29 minősülnek át. A megbecsülés, a szeretet és a hála felsőfokon süt át sorain, szét is feszítené a pátosz, a megajándékozott személyének vagy kiemelt tulajdonságainak aránytalan megemelése ezeket a barokkosán hajlongó dedikációkat, ha nem határolná őket csillag a lap tetején és alján. A dedikáció által Szentkuthy egy-egy színpadi helyzetről készít lenyomatot, ami gesztust, emléket, ruhát, történetet, szerelmet idéz fel, olykor filctollakkal színesítve a szöveget, akár egy középkori manierista kódex lapjain. Az egyedi dedikációkban a zenész a kottaszerűségükre, az irodalmár a sűrítésre és tömörítésre, a képzőművész az ornamentikus megjelenítésre érez rá. A Szentkuthy- dedikációkban a tartalmi közléssel azonos hatású az íráskép. A nevek csupa nagybetűkkel írva, nagybetűk mindenütt, ha kell, ha nem, nyilak, gondolatjelek, színes toliakkal jegyzett szavak, nyelvi lelemények, a képzőművészeti igényen túlmutatva arra a felfokozott, erősen lírizáló és hatványozottan teátrális, felajzott és izgalomba hozott lelkiállapotra utalnak, amely közepette a dedikáció megszületett. Ki is futnának ezek az ajánlások - úgy tartalmilag, mint grafikailag - a könyvlapokról, miként a naplófolyam deltája is a magánkönyvtár köteteinek lapjain keresendő, ha a lapon alul és felül nem határolnák őket a már említett csillagok, amelyek jelentése sokféleképpen értelmezhető, az egyszerű grafikai megoldástól kezdve, stilizált rajzszögként, amivel mintha egy külön fóliót illesztene a szerző a könyvtest élére, el egészen a misztikus, alkimista kézjegyig. Most úgy tűnik, a magánmitológia eme parányi részletére is fény derült. Tompa Mária talált rá Szentkuthy könyvtárában a Szentek élete harmadik kötetében egy Szent Domonkosról készített rajzon az alak feje fölé illesztett csillagra, és a kép mellett Szentkuthy széljegyzetére: „Mint Beato Angelico képein = * = az én »kézjegyem!«..." Vagyis: a Szentkuthy-dedikáció csillagok közé feszített miniatúraként is értelmezhető, amelybe markáns színekkel és karakteres betűkkel vésődtek be a mindennapok lenyomatai. És ezek a marginalitások, efemer benyomások, a mindennapok történéseinek a mindörökké lét vagy feledés szférájába utalása átvezet egy újabb marginálisnak minősülő, de kutatásra, vagy bár figyelemre érdemes autográf tevékenység produktumára, a tartalmi kivonatolásra. Nem a tartalomjegyzék-készítésre, ami eleve a tartalmi kivonatolás folyománya Szentkuthy minden műve esetében, hanem azokra a szerzői bejegyzésekre, amelyek a készülő regény szerkezeti pilléreit nevezik meg. Illetve, a regényvilágba bevonják a magánszféra csiklandósan intim villanásait is. Maga a tartalommutató Szentkuthy-féle kisműfaja irodalmon kívüli ösztönzés nyomán állandósult. Amikor 1934 nyarán a Prae a boltokba került, nem tartalmazott tartalmi kivonatot. A könyv méretével, tagolatlan szövegtömbjével nem csalogatta magához se az olvasókat, se a kritikusokat, a szerző felesége ezért indítványozta, hogy Szentkuthy írjon a műhöz tartalmi kivonatot, ami utólag jelent meg egy kis, 15 oldalas, de a Prae könyvtestéhez méretezett füzetecskében. Talán azt se árt itt elmondani, hogy a könyvet és a tartalomjegyzéket megjelentető Királyi Magyar Egyetemi Nyomda a 632 oldalon megjelent, 8 pengőért árusított Prae-1 „a modern európai szellemi életnek (filozófia, erkölcs, képzőművészet) és a szellemi élet háttere előtt lejátszódó mindennapi életformának (szerelem, divat, fájdalom, mondainség, tájkép) szinte teljes enciklopédiája"-ként hirdette. Az egyetlen metafora felé 1935-ös kiadásában se volt tartalommutató, csak az 1985-ös második kiadáshoz írta meg a szerző személyi titkára, Tompa Mária, akárcsak a Fejezet a szerelemről második kiadása esetében is, Szentkuthy csupán „vastagon belejavított" a kivonatolásba. 29 Beck András: A fólülírt mű. Élet és Irodalom, 2008/24. szám. 69
