Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 12. szám - Bombitz Attila: Sztyepan Pehotnij feltámadása (Kommentárok és jegyzetek Baka István életműkiadásához)
(Tél Alsósztregováti 2) Az egzisztenciális rettenet elviselhetősége Baka költészetében három alappilléren nyugszik: a bor, a kéj és a zene hármasságán. Baka klasszikus műveltsége és verseinek szigorú formája apollóni látszatkülsőt mutat. E mögött a belenyugvó és lemondó álarc mögött azonban Dionüszosz fékezhetetlen gyönyöre, vágya, fájdalma és kínja bújik meg. És e kettősségben éppen a minden kereteket meghaladó dionüszoszi életpár győzedelmeskedik a valós világ fájdalmai felett, mert hiába Dionüszosz szétmaratott istenisége, száz és száz maszkban lép újra elő és példázza a mindenkori egyetlen, egyéni rettenetét. Mert övé a mámor. A mámor ideje azonban korlátozott, elmúltával annál kín- zóbb éhség gyötri a Dionüszosznak hódolót: kozmikus tágasságú apokalipszissé változik az egyén rettenete. A Változatok egy gyerekversre korábbi macska-istenei és csillagegerei ilyen előképei a Szaturnusz gyermekei későbbi világlátomásának. Az Apokalipszis szakács- könyvéből című versben az embert „felzabálják" az istenek, „megfőzetik" a lét „levében". A Sztyepan Pehotnij-ciklus harmadik füzetének szimbolikusan kulináris genezise már meghatározóan a „Nagykonyha" kontextusából meríti képeit. Dionüszosz összes maszkja mögül - Liszttől, Széchenyin keresztül, Yorickon át Sztyepan Pehotnijig, Háry Jánosig és Toldi Miklósig - a szerepekre, illetve darabokra szakítottság létállapota tükröződik visz- sza. Hogy ezek a figurák, s a rajtuk keresztül megszólaló alanyi költő oly rezignáltan és letisztultán állnak a végzet, a sors előtt, az Apollón megrendültsége, mert minden egyes kép és „sorstörténet" mögött ott bujkál a fájdalom, a panasz, a vágy és a szenvedély. Hiába a klasszikus, zárt forma, a mérték és belátó lemondás, Dionüszosz mítosza annál inkább áttűnik a világ rettenetén. A rejtőzködőnek, a maszknak egy célja van: a jelenbe sűrített múlt és jövő pillanatát szándékozik kimerevíteni, azt a pillanatot, amikor az ellentétek, az ellentmondások egymásban feloldódva és kioltódva változnak a nyelvben kimondhatóvá. A kimondhatatlan kimondása segíti hozzá Baka költészetét is ahhoz, hogy megváltoztassa a változtathatatlant: „De fellázadnak egyszer a szavak, / és ha a dallam nem fog szövegén, / a szöveg változtat majd dallamán." (Egy József Attila-sorra) (jegyzett) A versszöveg változhatatlansága a célja a Verseknek, Baka művei első kötetének, mely a költő verseinek eddigi legteljesebb gyűjteményét tartalmazza. A versek gerincét a Jelenkor Kiadónál megjelent Tájkép fohásszal című kötet alkotja, mely bár posztumusz műként látott napvilágot, tartalmát még Baka állította össze. A Tájkép fohász- szál 1996-os kiadása, melyet az Unikomis Kiadó híven követett 1998-as, Kormos István és Baka verseinek közös kiadásában (A magyar költészet kincsestára, 66. kötet), két olyan verset tartalmaz, melyek nem szerepelnek a költő által kinyomtatott tartalomjegyzékben. Azzal, hogy a Rapszódia és a Sellő-szonett kikerül az Új versek ciklusból, ez felel meg a Tájkép fohásszal szerzői elképzelésének. Baka a nyomtatott tartalomjegyzékre utólag kézzel írta rá utolsó versének címét (Üzenet Új-Huligániából), melyet még fel kívánt venni gyűjteményes kötetébe. A Sellő-szonett korábban íródott, mint más, a kötetbe bekerült vers, a Rapszódia pedig a költő halála után került elő. Mindkettő a neki megillető, méltó helyet kapja a kötet függelékében, mely a Tájkép fohásszal eredeti kompaktságát és zártságát hivatott ellensúlyozni az oda fel nem vett, de Baka életében megjelent, valamint a hagyatékból előkerült versek, változatok és vázlatok közlésével. A Versek függeléke tematikus szöveggenetikai, valamint formai nézőpontok szerint oszlik részekre. Minden esetben egyfajta időrendi szemlélet is érvényesül a szerkesztésben a versek keletkezését és esetleges publikálását illetően. A tartalomjegyzék címlistáján szereplő első zárójeles évszám a keletkezési évre vonatkozik (amennyiben az megállapítható), a második zárójeles egység tartalmazza az első, illetve kötetbeli publikáció dátumát. Amennyiben az első zárójeles évszám után nincs további jelzés a megjelenés dátumát, valamint helyét illetően, minden esetben a hagyatékban található kéziratok alapján történik a közlés. A függelék 53
