Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 6. szám - Acél Zsolt: Elbeszélés és élettörténet Petőfi Sándor János vitéz című művében
művének vezérfonala: ezt hangsúlyozza egyrészt a cím, másrészt pedig a mese, illetve az eposz műfajához való kötődés is. A János vitéz dm - akár már eredetileg is ez volt a mű címe, akár pedig későbbi névadásról van szó3 - az olvasóban elvárást kelt, hiszen az első strófákban egyszerű juhász- bojtárként bemutatott és a huszadik sorban Kukorica Jancsiként megnevezett szereplőnek föl kell nőnie a címben sugallt szerephez. A cím4 és a nyitó jelenetben megjelenő férfialak egyszerűsége között törésvonal húzódik: a várakozás szerint Jancsinak a következő fejezetekben valahogyan Jánossá kell izmosodnia, vitézzé kell nemesednie, és a vitézséghez minden bizonnyal próbákat kell kiállnia, hőstetteket kell végrehajtania. Az átalakuló élet jelentőségét hangsúlyozó János vitéznek sem a címe, sem pedig a mű közepén (13., 675-676.) elhelyezkedő névváltoztatás ceremóniája nem lehet alkalmi, esetleges ötletből fakadó szövegváltoztatás eredménye.5 A címen kívül a mesei hagyomány is a belső fejlődés gondolatát erősíti: közkeletű értelmezés szerint a világgá induló mesehős bolyongása, eltévedése, határozott célú utazása a lélek útjait jeleníti meg,6 mely utak még a halál birodalmába is átvezethetnek.7 Az eposz műfajában is a bolyongásmotívum az emberi átalakulás kifejezője. Ebből a szempontból lényeges, hogy a francia király által adott lakoma jelenetének és Jancsi elbeszélésének legfőbb mintája az Odüsszeia azon szakasza, ahol Odüsszeusz elmeséli kalandjait Alkinoosznak, a phaiákok királyának, és a János vitézhez hasonlóan ebből a beágyazott elbeszélésből ismerhető meg a mű előtörténete:8 „a kalandok elbeszélése egyben fejlődésrajz, mely azután az ithakai események elbeszélésében folytatódik; hogyan válik az eleinte meglehetősen könnyelműen vállalkozó, a legyőzött ellenségen kárörvendően diadalmaskodó Odysseusból a korábbinál semmivel sem kevésbé vitéz, leleményes és tettre kész, de társaiért felelősséget érző, győzelmében is mértéktartó hőssé, miután megjárta a halál és az élet minden mélységét, a túlvilá3 Vahot Imre emlékirataiban megemlékezik arról, hogy a mű eredeti címe Kukorica Jancsi volt, és később az ő javaslatára módosította a szerző a címet a ma is ismert alakjára. A Vahot-szövegről és a nyomában kibontakozó vitáról: Martinkó András, Költő, mű, környezet. Bp., 1973, 75-77. A kései visszaemlékezésben említett dmváltoztatás ellen szól a Pesti Divatlap 1844. december 8-i számában megjelent híradás szintén Vahot Imrétől: „A napokban Vörösmarty, Vachot Sándor s e lap szerkesztője előtt olvasó föl Petőfi legújabb nagy költeményét, illy czím alatt: János vitéz." - PN, 31. 4 Martinkó szerint a János vitéz cím a keresztnevet követő rangjelzés szokatlansága miatt nem szerencsés nyelvi forma - Martinkó, i. m. 76-77. Azonban a János vitéz és Kukorica Jancsi nevek közötti, az értelmezés szempontjából igen fontos különbséget hangsúlyozza a címadás ore rutondo harsogása. 5 Martinkó András némileg hiányos hivatkozása szerint „sokan úgy vélik: Petőfi hálából vagy kényszerből egyezett bele a névcserébe. Az útközbeni névcsere valószínűsége mellett szól, hogy a 672-672. sorokig (majdnem pontosan a mű közepéig) a hős csak János, Jancsi, Kukorica Jancsi néven szerepel" - Martinkó, i. m, 76. Pándi Pál szerint a változtatást kieszközlő Vahot Imrét parodizálja Petőfi az utólag beillesztett névadásjelenettel - Pándi Pál, Petőfi. Bp., 1961, 492-493. 6 Marie-Louise von Franz jungiánus meseelemzései meghatározók a - hol valóban színvonalas, máskor viszont szerfölött zavaros és korlátozott vagy téves filológiai ismeretet mozgató - kortárs mesetanulmányokban. 7 „A mese kompozíciójának egyik legfőbb alapeleme, a vándorlás a lélek túlvilági vándorútjáról alkotott hiedelmet tükrözi" - Vlagyimir Propp, A mese morfológiája. Bp., 1999,107. (Soproni András ford.) Ugyanakkor a Propp-féle modell csak korlátozottan alkalmazható a János vitézre: Dömötör Ákos, Kerényi Ferenc, „A János vitéz egyetemes mesemotívumairól." ItK 1994, 376, 13. jegyzet (teljes tanulmány: 375-379.) Hermann Zoltán, „És a melly világot álmaikban látnak." Új Dunatáj 1999/1., 20. (teljes tanulmány: 19-28.) 8 Trencsényi-Waldapfel Imre, „A János vitéz." In: Humanizmus és nemzeti irodalom. Bp., 1966, 208. (teljes tanulmány: 197-230.) 47
