Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Pataki Ferenc: A rendszerváltás fénye és árnyéka
kádercserével járt. Ezt követően azonban biztosítani kívánták az államélet szerves folytonosságát és kiegyensúlyozott szakszerűségét, tekintet nélkül a kormányváltásokra. Ezáltal meg akarták óvni mind a központi államigazgatást, mind az önkormányzatok hozzáértésen nyugvó függetlenségét. így remélték elejét venni a pártállami logika újjáéledésének, vagyis a politika totalizálási törekvéseinek, amikor immáron nem egy, hanem több párt válik e szándékok alanyává. Ennek elkerüléséhez azonban nem teremtődtek meg a szükséges törvényi és konszenzuális garanciák. Ilyen viszonyok között előállhat - és sajnálatos módon fokozatosan elő is állt - a minden részkérdést és személyi mozzanatot azonnal és közvetlenül politikai összefüggésekbe emelő pánpolitizáló tendencia. Ez a totalitárius rendszerek egyik legártalmasabb öröksége. Ilyenkor a jelenségek és tények elveszítik valódi mivoltukat, s csupán politikai kontextusban kapott értelmezésük kap jelentőséget és figyelmet. Még valamely intézmény portási tiszte sem az alkalmasság mércéje szerint ítéltetik meg, hanem a pártok közötti erőviszonyok tétjeként vagy a „hívek" jutalmazásának módjaként, s így a klientúra kiépítésének technikájaként. S persze minél feljebb haladunk a tisztségek lépcsőjén, annál inkább érvényesül ez az elv. A politikai szféra, minthogy természeténél fogva a hatalom vonzáskörében működik, mindig mohó és expanzív. Nehezen viseli el a számára nem hozzáférhető vagy politikaközömbös területek létezését. Ezért létmódjához tartozik a befolyás- és hatalomkiterjesztés állhatatos szándéka. Lassan, ám kérlelhetetlenül - közvetlenül vagy közvetve - minden közszférát zsákmányszerzési területévé igyekszik tenni. Egyebek közt azért is, mert ennek révén jut olyan eszközök birtokába, amelyek hozzásegítik a hívek jutalmazásához, s így szilárd magvuk stabilizálásához (és „kompromittálásához"). A korrupció egyik forrása is ebben a fejleményben rejlik. A rendszerváltás óta eltelt évek alatt a vázolt folyamat messze előrehaladt. Különösképpen kezére játszott az utóbbi években kialakult súlyos szembenállás, amelynek megosztó indulati ereje egyszerre erősítette fel a politika expanzióját és a vele szembeni hétköznapi védekezés elutasító apoliticizmusát, valamint a politikum és a politikus jól megfigyelhető közvéleményi degradációját. Ezért a hazai politikai erők józan önmérsékletének növelése és a professzionális politika határainak tiszteletben tartása alighanem a legidőszerűbb feladatok egyike. Ez pedig feltételezi a civil társadalmi szerveződések és a szakértelmiségi funkciók függetlenségének és autonómiájának garantálását. A társadalmi demokratizmus kívánatos állapota, a közjó sínyli meg, ha ezek a szerveződések és funkciók a pártok járszalagjára kerülnek, s egy párt helyett immár több párt „hajtószíjai" lesznek. A rendszerváltás lázában és a sürgős tennivalók özönében a főszereplők a dolog természeténél fogva nem szentelhettek kellő figyelmet annak, miképpen alakul majd az új politikai osztály kiválasztódása. A rendszerváltó elit spontán szelekció és önszelekció révén sajátos módon „összeverődött": a különféle ellenzéki áramlatok képviselőiből, 1956 résztvevőiből, az állampárt reformereiből és technokratáiból, emigránsokból, rejtőzködő másként gondolkodókból, ifjú pályakezdőkből és egyéb alkalmi forrásokból, köztük alkalmanként revánsvágyókból és véletlen elemekből is. Ekkortájt még nem volt időszerű annak mérlegelése, hogy miképpen lehet elejét venni egy mindinkább elkülönülő, saját érdekeit szolgáló, önálló és tulajdon utánpótlását is kézben tartó politikai osztály létrejöttének és tartós fennmaradásának. Maga a kérdés is csupán az idő múltával és a tapasztalatok gyarapodásával volt megfogalmazható. A kerekasztal résztvevői ügyeltek bizonyos köztisztségek rotációjának alkotmányos garanciáira (köztársasági elnök, alkotmánybírák, Akadémia, ORTT, vezető bírói és ügyészi tisztségek). S természetszerűleg bíztak a demokratikus választási procedúrákban rejlő szelekciós és rotációs mechanizmusokban. Az évek múlásával azonban egyre több lett az „örökös 202
