Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Tandori Dezső: Század-szépírás (2008)
kezdve a világirodalom nemes, küzdelmes alakjaiig, akik közül párat fordítani is szerencsém lehetett nyelvünkre, magyarra. Természetes, hogy óriási hatással volt rám az ostrom (1944-45), lakásunk java részének pusztulása, anyám súlyos sérülése, nagyanyám halála, egész életünk fura megbolydulása. Pedig apám a 45 előtti hivatalos Magyarországnak nem volt kegyenc hivatalnoka! Mégis másodrangú állampolgárokká minősítődtünk le, szerény életszínvonallal. (Kínvonallal, a régi viccelődés szavával élve.) Nem, mégsem megyek végig életvonalamon. 1971-től vagyok szabadfoglalkozású, s egy nekem idegen világban azért csak szerencsémre tudtam élni egy szakmai lehetőséggel: műfordítottam... s így (valamint apolitikusságom révén pl.) saját munkáim is szép bőséggel jelentek meg. Magyarország fura hely, sok csökevény (csökött) máig- maradványa okán. De azért főleg, hogy a kitűnő osztrákok (Musil, Doderer, Karl Kraus) megállapíthatnák: igazi Monarchia-maradvány, mert hogy itt annyi minden csak „úgynevezett". Úgynevezett felszabadulás... úgynevezett rendszerváltás. Emez utóbbi „úgynevezettség" után rájöttem, a mechanizmusok nem működnek javamra, ha nem segítek be. Ráhajtottam, és rengeteg könyvem jelent meg mindmáig, több, mint rég (csak a régi honoráriumösszegek egyharmincadáért!), és sokáig derekasan bírtam a műfordítási volument is. A század végére új nemzedékek is jöttek... újabb materiális alapállások... fura, de egyféle századvéghangulat. Ez tart még. S ha van is valamilyen biztonságom, erről nap s nap bebizonyosodik, hogy szintén csak úgynevezett. Gyatra nyugdíj, többnyire nullázódás felé hajtó honoráriumok... de sok-sok periodikái megjelenéslehetőség... hagyom. Mégis természetes állapotom lett (bármily elegáns fordítói feladataim vannak főleg angolból) a rakodósdi... Nem rendszerezés, ah. A rendszeralkotó hajlamot, mely bennem élt, a száznál is több, hosszú medve-madár bajnoki kártyatorna vezette le. (Ld. ezt több könyvemben is. Főleg Zen Koala Kártya. Terebess Kiadó). Ezt a munkámat jellegzetes századidő-társaim nehezen olvassák. Mert a naszcenz, spontán, másoknak talán bonyodalmas-terhes szeretet spontánul él és hat benne, és ez - ismétlem - a századtól idegen alakulás, állag. A rakodás: könyveket így-úgy pócolni, stócolni, mint mondtam, megérinteni... s íme, az újságok feldolgozására sem vállalkozom. Pedig milyen érdekes fejtegetések ezek: Karácsonyi világfalu, Sanghajtól a frankfurti reptér terminálboltjaiig. Vagy: bevándorlási hivatalom gondjai Ausztriában. Olasz partvidéki csendőrök „harca" afrikai szegényekkel-kalandosokkal. Ingatlankörhinta. Képzőművészeti kitekintések. Londoni hírek. Szürrealista rajzolat (mintegy Max Emst-féle) a fejben (!), az agyban kereshető üres helyek kérdése ügyében, vagyis: mi kidobandó, mi helyezhető el ott (!) méltóképpen. Osztrák pártviszályok. A régi Vörös Hadsereg Frakció kérdései egy bebörtönzött terrorista szabadulásának orvén. Bankok állami támogatásai (és miért igen, miért ne, kinek a szempontjából). Az Európa Tanács osztrák kritikája. Merkel asszony nézetei a recesszióról. Mi lesz a guantanamóiakkal? Jó, valaki azt mondja: hát a magyar lapok miért elvetendőek nekem? Nem elvetendőek, ugyan már, csak a madárláttaság legalább bájt kölcsönöz a sajtótermékanyagoknak, kicsit kalandosabb a sómalmi út. 171
