Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Sutarski, Konrad - Szenyán Erzsébet: Katyń
pedig a strasbourgi székhelyű Európai Emberjogi Bírósághoz fordultak 2008-ban, panaszt emelve az Orosz Föderáció ellen, amiért az „abbahagyta... a sztálinista rendszer által elkövetett... bűntény körülményeinek tisztázását.” A panasz benyújtását a lengyel állampolgári jogok biztosa is támogatta. * Ötesztendős voltam, amikor a hitlerista csapatok megtámadták Lengyelországot. Állami hivatalnok édesapám a Nagylengyelországi Lovas Tüzérek hetedik ezredének volt tartalékos hadnagya, így hát őt is mozgósították, és szeptember 1-jén ezredével együtt harcba indult az országra támadó németek ellen. Édesanyám és én poznaiíi lakásunkban maradtunk. A lengyel csapatok hátrálni kényszerültek a korszerűen felfegyverzett, erős ellenfél nyomására, ám eközben védekeztek, mi több, ellentámadásokat is indítottak, mint például a háború legnagyobb ütközetében, amelyre Varsótól mintegy nyolcvan-száz kilométernyire, a Bzura folyónál került sor. A német harapófogó egyre szorosabbra zárult, de az ország fele még szabad volt. Akkor még huszonöt harcképes hadosztály tartózkodott ott, vagyis többé-kevésbé a lengyel haderő fele. Eközben a németek elvesztettek (későbbi adatok szerint) mintegy kilencvenezer halottat, hatvanezer sebesültet, valamint több száz harckocsit, repülőgépet és egyéb fegyverzetet. A további lengyel védekezés esélyei csak akkor szűntek meg, amikor - a német katonai támadást követő 17. napon - szovjet csapatok is lengyel földre léptek. Lengyelország ennek ellenére sem kapitulált. A legfelső államvezetés tagjai sem a németeknek, sem a szovjeteknek nem adták meg magukat, hanem átlépték a román határt, s még szeptemberben (IX. 30-án) megalakították Franciaországban a lengyel emigrációs kormányt. Ugyanígy a lengyel hadsereg egy része - azok, akiknek Rydz-Smigly főparancsnok utasítását követve sikerült - egyenruhában, fegyverrel a kézben átlépték a magyar, a román vagy a litván, illetve a lett határt, s onnan próbáltak átjutni tovább, nyugatra, ahol még ugyanez év őszén megalakult a lengyel emigráns hadsereg. A katonasággal együtt tömegesen menekültek az országból civilek is - csak Magyarországra összesen több mint százezren. Ettől függetlenül német fogságba jutott mintegy 300 ezer közkatona és tiszt, szovjet fogságba 180 ezer, további 50 ezret pedig már a hadi cselekmények végeztével fogdostak össze. Lengyelországot az agresszorok két, majdnem egyenlő részre osztották fel. „Jogi" alapot mindehhez a Németország és a Szovjetunió között közvetlenül a német támadás megindítása előtt, 1939. VIII. 23-án kötött „megnemtámadási szerződés" nyújtott. Ez a „Molotov-Ribbentrop-paktumnak” is nevezett szerződés titkos záradékot tartalmazott, amely kijelölte a német és a szovjet befolyási övezeteket arra az esetre, ha Lengyelország „területi-politikai átalakítás” alá esne. A szerződés értelmében a Szovjetunió a megszerzett keleti területeket az ukrán és a belorusz szovjet köztársaságokhoz csatolta, a vilnai körzet pedig annak a Litvániának jutott, amely 1940 júniusában ugyancsak szovjet tagköztársaság lett. A németek az általuk megszerzett északnyugati területeket - köztük szülővárosomat, Poznant is - közvetlenül a Német Birodalomhoz csatolták, a megmaradt része78
